Régebben csupán egy-két gyermeknevelési célzatú könyv álldogált a polcokon, ma már rengeteg féle van. Már bármihez találunk útmutatót a gyermekünkkel kapcsolatban. Nem ijesztő ez egy kicsit? A nagy választék valahol azt jelzi, hogy a gyermekneveléshez gyötrődés, és zűrzavar kapcsolódik. Pedig az ember mindig is sikeres volt a gyermeknevelésben, könyvek nélkül is.

Ma viszont már válságnak számít egy pár életében, ha gyermekük születik. A szülők stresszesek, kevésbé elégedettek a házasságukkal, és nem érzik magukat jól. A probléma viszont nem a gyermekekben, hanem a nevelésben van. A szülő szó csupán az 1970-es évektől létezik a köznyelvben. Megváltoztak az anyai és apai szerepek. A gyermekeink szerepe is. De erre az új helyzetre nincs forgatókönyvünk. Improvizálni kell, de ez erős válságérzetet kelt.

Nem is oly rég a gyermekek még dolgoztak a farmokon, de gyárakban, malmokban, és a bányákban is. A progresszív korszakkal viszont ennek vége lett. Jogaik lettek, megszűnt a gyermekmunka, s a gyermekek iskolába kezdtek járni. A szülői szerep viszont ezzel zavarosabb lett. A régi nevelési elv kölcsönösségen alapult. A gyermek dolgozott, jövedelme volt, cserébe a szülő etette, ellátta ruhával, otthonnak, erkölcsi tanácsokkal.

Miután véget ért a gyermekmunka, megváltozott a nevelés gazdasági része. A felnőttek kezdtek el értük dolgozni, hogy ők tanulhassanak, különórára járhassanak. A szülők sokkal több időt töltenek a gyermekeikkel, mint bármikor ezelőtt. Viszont nem tudják megjósolni a jövőt, nem tudják, hogy mire kellene felkészíteni a gyermekeiket. A világ gyorsan változik. Nem tudják, milyen tudás hasznos a gyermekek számára. A szülők egyszerűen azt érzik, hogy nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Ekkor rohannak a könyvesboltba, hiszen kötelességüknek érzik, hogy a legjobbat adják a gyermekeiknek.

(Forrás: Jennifer Senior:A boldogság, mint nevelési cél, Fotó:imgkid.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!