Új lett tehát az anya- és apaszerep, de a férj és feleség szerepei is megváltoztak. A nők többsége ma már dolgozó. Ez is egy oka annak, hogy a szülővé válást válságként éljük meg. Erre a helyzetre nincs forgatókönyvünk. Az anyáknak sokkal több dologra kell otthon figyelniük, s elkezdenek zúgolódni. Az anyák általában kétszer annyi időt töltenek neveléssel, mint az apák. Viszont a férfiak is sokat tesznek. Többet dolgoznak, hiszen szeretnének jó, és törődő apák lenni. Van is gondjuk az élet, és a munka összeegyeztetésével. Az egyedülálló szülőknek viszont improvizálniuk kell.

Ebben a zavart korban viszont még mindig a gyermekeink boldogsága a legfontosabb. A gyermekek érzelmileg felbecsülhetetlen értékűek, de gazdaságilag nincs „hasznuk”. Mi őrizzük az önbecsülésüket. A boldogság, mint cél, viszont meghatározhatatlan egy gyermek számára. A boldogságra és önbizalomra való neveléshez nincs tanterv. Önmagukban nem is lehetnek igazán célok. Egy gyerek boldogsága nagyon igazságtalan teher a szülők vállán. Még inkább igazságtalan teher a gyerek vállán. Túlzásokhoz vezet.

A gyerekek boldogságáért folytatott elkeseredett harcban, nem biztos, hogy a megfelelő morális terheket rakjuk magunkra. Erkölcsösebb cél, hogy gyermekeinket eredményessé, és erkölcsössé tegyük, és aztán reméljük, hogy a boldogság rájuk talál a jó cselekedeteiken, és az elért eredményeiken, valamint a mi szeretetünkön keresztül. Ha hagyjuk, a boldogság és önbecsülés jön magától.

(Forrás: Jennifer Senior:A boldogság, mint nevelési cél, Fotó:imgkid.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!