A pszichikai indíttatású rángatózó mozgás az elfojtott, kifejezésre nem juttatott támadási szándék jele. A szájrángató legszívesebben vicsorogna, a vállrángató odacsapna. Aki az orrát ráncolja, vagy szimatol, sziszegni szeretne, aki a torkát köszörüli, dühösen ordítana, köpne, és harapna, a kacsingató pedig legszívesebben nekimenne az ellenfélnek

Ezeknél a gyerekeknél jelentkezik a tic: azoknál, akiket lelki szinten egészségtelen mértékben korlátoznak, korlátozzák az akaratukat. A tekintélyelvű nevelési módszert magáénak valló családban gyakran lesz tic-cel teli a gyerek. A kikényszerített engedelmesség sem jobb viszont, mint a mindenbe bele szóló agyonvédettség. Változtatni kell tehát a szigorúságon!

Ha a gyerek már nagyobbacska, csak erősíti a tüneteket azzal, ha próbál nekik ellenállni. Ha viszont a gyereket (elmagyarázva neki, mi a tic) bátorítjuk arra, hogy grimaszoljon, és mi magunk is utánozzuk, a tünet rövid időn belül eltűnik, hiszen megtanulja, hogy kifejezheti az akaratát.

A grimasz oka nem csak egy ellenséges nevelési stílus lehet, hanem pl. félelem az önfenntartástól, egy gyermekkori trauma is, mint pl. az anya elvesztése, vagy kórházban való tartózkodás.

(Forrás:Christa Meves: Lelkisérült gyermekeinkért, fotó:freedigitalphotos.net, Angry_Little_Boy_Isolated_On_White_Background_by_David_Castillo_Dominici)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!