Bob Benson megragadóan fogalmaz: „Sok ház előtt elmegyek hazafelé; némelyik szép, némelyik hívogató. De kihagy a szívverésem, amikor meglátom a mi hegyoldalnak simuló házunkat. Különösen is büszke vagyok kinézetére, hiszen én magam terveztem. Kezdetben bőven elég nagy volt számunkra. Még külön dolgozószobám is volt – amiben most két tizenéves fiú lakik. Volt egy vendégszobánk is, ahol most a lányom és kilenc baba az állandó vendég. Volt egy szoba külön Pegnek, aki varrószobává tervezte alakítani. Ezt azonban két óvodás kisfiú foglalta el. Most úgy tűnik, nem vagyok túl jó építész.
Ám eljön majd a nap, amikor a házunk újra nagy lesz. Rendre mind elmennek majd továbbtanulni, dolgozni, előbb-utóbb elköltöznek a saját otthonukba. Akkor aztán bőven lesz szobánk: vendégszoba, varrószoba, dolgozószoba csak kettőnknek.
Mégsem lesznek a szobák üresek. Minden sarok, minden szoba, minden karcolás az asztalon tele lesz emlékekkel. Vendégségek, karácsonyok, születésnapok, betegágy melletti virrasztások… mezítláb szaladgálások, szünidők, kutyák, macskák, monoklik… érettségik, első randik, viták, focimeccsek… és ezernyi más dolog emlékével, amik betöltik azoknak az életét, akik öt gyermeket nevelnek fel. Peg és én majd csendben üldögélünk a kandalló előtt, és hallgatjuk a falakat betöltő kacagást.”
A gyermekkor és az ifjúkor hamar elillan. Töltsd meg hát szeretetteljes, csodálatos, maradandó emlékekkel – „kihasználva az alkalmas időt”!
(Forrás:maiige.hu, Fotó: www.annabelwilliams.com, freedigitalphotos.net)
Szeretnél hírt kapni a friss cikkekről? Kövess minket a Facebook-on!
