Ha ő úgy gondolja, hogy vissza kellene mennie dolgozni, akkor menjen. Annak ellenére mondom ezt, hogy nagyszerű lehetett a régi világban az, hogy a gyerekek nem mentek óvodába, sőt, sokszor iskolába sem, például az arisztokrácia köreiben. Csodálatos dolog családban felnőni, de ma a világ működése más, és ezt tekintetbe kell vennünk.
Ismétlem: a gyerek számára a legfontosabb, hogy az anya hogy érzi magát a bőrében. És itt akkor meg is nyugodhatnánk, sőt, jó lenne, ha megnyugodnánk: mert nevelés nincs, csak együttélés van a gyerekekkel. Kompetens együttélés. Hitelesség. Azt csinálom, amit szeretnék, azt mondom, amit gondolok és érzek, nincs színlelés se a férjem, se a gyerekem, se az anyósom, se az anyám felé, csak önmagammal való azonosság. llyenkor nyugodtan lehet tévedni és hibázni.
De beszélhetünk erről tudományosabban is: mivel Amerikában szülés után nagyon korán kell visszamenni dolgozni, nagyjából három hónap elteltével, vizsgálták, hogy a bölcsőde ilyen kicsi korban hogyan hat a gyerekekre. Az az ajánlás született, hogy ha egy mód van rá, az első életévben még ne adják bölcsődébe a babákat. Ez nem azt jelenti, hogy maradjon otthon az anya, akkor is, ha nem lehet vagy nem akar. Egy jó bébiszitter vagy nagyszülő is megteszi.
A második életév betöltése után viszont kimondottan serkentő a bölcsőde. Például a gyerek beszédkészségét fejleszti, ami a szilárd gondolkodás alapja. De azt is hozzáteszik, hogy a gyerek ebben a helyzetben kissé agresszívebb lesz. Pláne, ha netán van egy újabb kistestvér. Ez az első gyereknek mindig rettenetes.”
(Forrás:dr. Vekerdy Tamás, Fotó:pexels)
