A „Helikopter szülő" jelenség
A „helikopter szülőkről” elsőként Dr. Haim Ginott beszélt, egy 1969-ben megjelent könyvében, melyben a tizenéves gyermekek és szüleik kapcsolatát vizsgálta.
Ginott azért nevezi helikopter szülőknek, ezt a szülőtípust, mert állandóan a gyermekük körül „repkednek”, megfosztva őket a saját személyes terüktől, önálló döntéseiktől. Dr. Ginott kifejezése annyira népszerűvé vált, hogy a könyv óta a szótárakban is külön helyet kapott.
Ez a fajta szülő-gyermek kapcsolat bármely életkorban jelen lehet, azonban az óvoda, általános iskola idején a legjellemzőbb. A társadalmi változások, a rohamos fejlődés, a felgyorsult világ kényszeríti ebbe a látszólag nem kívánt helyzetbe a szülőket. Ugyanis a legtöbben már a kicsik születésétől fogva felteszik maguknak a kérdést, miszerint; Biztosan értek majd a gyermekneveléshez? Jól szülő leszek? A legjobbat nyújtom a gyermekem számára?
Az örökös aggodalom és féltés jelenléte természetesen normális jelenség, a hangsúly a mértékletességen van. A szülők ugyanis abban a tudatban veszik át az irányítást a gyermekeik felett, hogy az ő felügyeletük mellett a kicsiket minden félelemtől és fájdalomtól megóvhatják. Természetesen ez nincs így. A gyermekek óhatatlanul is kikerülnek a biztonságot nyújtó szülői környezetből,hiszen az óvodában, iskolában, egyéb közösségekben különféle ingerek érik őket.
Teret kell nekik engedni, hagyni, hogy megismerkedjenek a világgal, esetleges konfliktusaikat, kudarcaikat a saját módszerükkel próbálják meg kiküszöbölni, feldolgozni. (A jó szülő persze ilyenkor is lesben áll, de elég, ha támogatja és meghallgatja a gyermeket, nem kell minden esetben közbeavatkozni.)
Miért nem jó ha túlféltjük?
A gyerekeknek fontos a különféle élethelyzetekhez igazodó védekezési stratégiák kialakítása. Egy túlféltett, állandó szülői felügyelet és elnyomás alatt tartott gyermeknél ez kedvezőtlenül hathat a védekezési stratégiák elsajátítására.
Honnan tudjuk,hogy minket is elért a „helikopter szülő” jelenség?
- Mindig a legjobbat akarjuk nekik, éppen ezért mindent megveszünk nekik, amit csak kérnek. Ami hiba,hiszen a gyermek megszokja,hogy minden az „ölébe hullik” még csak tennie sem kell érte.
-Túlzott készültség, a helikopter szülő ugyanis a nap 24 órájában, a hét minden napján készültségben áll, azt figyeli, hogy hol tud a gyerek segítségére sietni. Minden élethelyzetre fel akar készülni előre,ami mint tudjuk szinte lehetetlen.
- Nincs hibázási lehetőség,vagyis a legfontosabb,hogy a gyereket mindenki, minden körülmény között hibátlannak és tökéletesnek lássa.
- Függetlenség hiánya, a függetlenség, a személyi szabadság, tér egy gyermek számára is pont olyan fontos,mint a felnőtteknek. Mindenkinek szüksége van egy helyre,ahol kettesben maradhat a gondolataival. Ezek a szülők a lehető legkevesebb időt szeretnék a gyermekeik társasága nélkül tölteni.
- A legfájóbb pont, mikor a gyermeket el kell engedni otthonról, természetesen ez senkinek sem egyszerű, de egy túlféltő szülőnek ez kész szenvedés.
Minden szülőnél előfordulhat,hogy úgyérzi nem elég jó szülő, vagy hasonlítgatja magát a többi szülőhöz az iskolában, játszótéren. Előfordulhat,hogy bűntudatunk van,amiért valamit nem a legtökéletesebben csinálunk. Sokszor keresendő a probléma forrása a múltban, hiszen akivel nem törődtek eleget gyermekkorában, az később,az akkori szeretet hiányát a a jövendőbeli családjánál fogja pótolni.
Hogyan kerülhető el ez a jelenség?
- Hagyjunk teret a gyermeknek. (Természetesen az egészséges keretek között.)
- Kérjük ki a véleményüket, beszéljük meg velük a mindennapi teendőket. Jót tesz nekik, ha érzik, hogy a szülők egyenrangú félként tekintenek rájuk a fontos kérdéseknél. Bizonyos esetekben adjunk nekik döntési jogot.
- Ha nehezen birkózunk meg az elengedéssel, szoktassuk hozzá magunkat fokozatosan, kezdetben akár csak fél órákkal. Ugyanis azok a gyerekek, akiknek van szabadidejük, unalmuk elűzése céljából könnyedén folyamodnak kreatív,fejlesztő szabadidős tevékenységekhez.
Kép: pixabay.com