Napjaink modern társadalmában a gyermekekről való gondoskodás megoszlik a szülők között. Még régen a gyermek nevelése a nő feladata volt.A nőkben egy bizonyos kor után önkéntelenül is felébred az a bizonyos anyai ösztön. De mi a helyzet a férfiakkal? A férfiak tudatosan nem készülnek az apaságra, legtöbbjük az után komolyodik meg, hogy a pici már megszületett.

Mielőtt babát terveznél, íme, néhány kérdés, amiből megfejtheted párod jó apa lesz-e?

1.Milyen a személyisége?

A férfiak személyisége és vérmérséklete sok mindent elárul arról, hogy milyen apa válik majd belőlük. Érdemes megfigyelni, hogy párod milyen kommunikációs képességgel rendelkezik, hogy jön ki a családoddal, a családjával, az idegenekkel. Mennyire toleráns, hogyan kezeli a stresszes helyzeteket, rendelkezik-e kellő mennyiségű türelemmel? Hiszen arra a terhesség idején, majd a szülés után jócskán szükség lesz. Nem árt azon is elgondolkodni, hogy viszonyul a konfliktushelyzetekhez, mennyire kreatív és lelkes, ha segítségnyújtásról van szó. Ha úgy érzed, hogy a kelleténél gyakrabban agresszív, hogy előfordulnak indokolatlan dühkitörések, érzelmi hullámzások, vagy a problémákat képtelen megoldani, ne siettesd a családalapítást. Ahhoz, hogy apaként helytálljon, még önmagának is fejlődnie kell.

2.Milyen az életvitele?

Vannak olyan férfiak, akik miután „kitombolták”magukat, lenyugszanak. Ha azt látod, hogy párod minden szabadidejét a haverokkal tölti, gyakran fesztiválozik, bulizik, szereti az éjszakázást, és gyakran tölti, nélküled a szabadidejét, gondold át, hogy biztosan alkalmas-e az idő a gyermekvállalásra?

3.Törődik veled?

Hogy jó apa válik-e párodból, azt könnyen eldöntheted az alapján, ahogyan veled viselkedik.

Az empatikus, toleráns, udvarias, szeretetet adó, gondoskodó férfiakból kiváló apa válik idővel. Ha gyakran leveszi a terheket a válladról, segít a házimunkában és az otthoni teendőkből is kiveszi a részét, biztosra veheted, hogy ha a baba megszületik, minden feladatnál lelkesen nyújt majd segítő kezet. Azonban, ha szereti, ha kiszolgálják, és nem igazán törődő típus, nagy valószínűséggel a gyermeknevelés java része is rád marad majd.

4. Hogyan viszonyul mások gyermekeihez?

Az a férfi, aki megérett a családalapításra, egészen máshogy viszonyul a témához, és máshogy is reagál a gyerekek jelenlétére, mint ahogy fiatalabb korábban tette volna. Azok a férfiak, akik könnyen szót értenek a gyerekekkel, kedves, mosolygós, gondoskodóak a gyermekek társaságában, gügyögnek, babusgatják a barátok, rokonok kisgyermekeit bizonyára megértek az apaságra.

Ha azonban feszült, ideges és agresszív a gyerekek társaságában, és unja a gyerek témát, valamint úgy érzi, nem tud velük mit kezdeni, és teherként éli meg a kicsik jelenlétét semmiképpen ne erőltesd a gyermekvállalást. Ezek a férfiak ugyanis minden bizonnyal még nem értek meg az apa szerepre.

A jó apa egyik legfontosabb ismérve, hogy kimondja, hogy igenis szeretne apa lenni. A férfiak kisebb része meri, őszintén kijelenti, ha készen áll a családalapításra. Többségük zárkózottabb a témát illetően és ritkán beszélnek terveikről. Fontos, hogy kellő mennyiségű türelemmel rendelkezzen, hiszen az éjszakázás, a sírás, türelmet, empátiát és terhelhetőséget igényel. Az a férfi, aki személyiségéből adódóan türelmes típus nem fog összeomlani a kezdeti fennforgástól és stressztől, ami a szülés után sajnos a legtöbb esetben elkerülhetetlen. Továbbá elengedhetetlen, hogy szeresse a kicsiket, szeretettel forduljon a gyermek felé, legyen „erős gyomra”, hiszen sok apa elmenekül az első pelenkacsere után, a hasonló feladatok elől. Az a férfi, aki nem, finnyás és kényes azoknál nem kell félni attól, hogy ezektől a kezdetben talán elrettentő feladatoktól elmenekül majd.

Egy jó apánál az sem hátrány, ha tisztában van a saját szülői képességeivel, ha van egy minta, egy apakép, ami az emlékeiben él, amit lát, látott és megtapasztalt, ha tudja, hogy mik azok a hibák, amiket ha elkövet, az kedvezőtlenül hat a gyerekre és ezeket igyekszik ennek tudatában elkerülni. Illetve tudja, hogy mivel segítheti elő legjobban gyermeke fejlődését. Fontos, hogy mindent megadjon képességeihez és lehetőségeihez mérten a babának és a mamának is egyaránt.

Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy legyen hajlandó áldozatokra, ha a baba megszületik. A legnagyobb hiba, ha mindent az anyukától várnak. Hogy ellássák a babát, és az apukát is egyszerre. Természetesen egy baba óhatatlanul is megváltoztatja az addigi életét az embereknek. Nem kell lemondani a kikapcsolódásról, a szórakozásról, a barátokról, csak tudni kell mértéket tartani és azt, hogy hol a határ. A szülővé válás óriási felelősséggel jár. Ha a szülők képesek áldozatokat hozni, kompromisszumot kötni és kölcsönösen kivenni a részüket a baba körüli teendőkből nem kell aggódniuk, bizonyára jó szülők lesznek!