Természetes aggódás, vagy már beteges túlféltés?

Természetesen a szülőnek a dolga a gyermek testi és lelki épségének védelme és megőrzése, de sokan elkövetik azt a hibát, hogy már születéstől kezdve túlféltik a kicsiket. A szülő ideje nagy részét a gyermeke mellett tölti, felügyeli, óvja védi, de nem lehetünk jelen élete végéig a nap 24 órájában. Vannak olyan szituációk, élethelyzetek, melyek a gyermek testi-szellemi fejlődését szolgálják, és előfordulhat, hogy a kor előrehaladtával lesznek olyan helyzetek, mikor a gyermek „sérül”. Ezt is meg kell tapasztalni, a normális fejlődés érdekében.

A túlféltett gyermekeknél a szülő azonnali pánikba esik, ha a gyermekkel bármi történik,valamint ezzel az örökös aggodalommal, a túlzott féltéssel könnyedén bevonzzható a nagyobb baj. Ha a gyermek nem tanulja meg önmaga a dolgokat, akkor felnőtt korában is a szülők védelmére szorul majd.

„Túl kicsi még ehhez”...

Vannak olyan dolgok melyekhez nyilvánvalóan nem érthet még egy gyermek, de ahogy nőnek egyre több új ismerettel gazdagodnak, felfedezik az őket körülvevő világot, a technikai eszközöket. Egy idő után pedig számos dologban jobbak lehetnek, mint a felnőttek. Egy gyermeknél elég hamar kiderül, hogy mihez van tehetsége. A szülőnek fontos, hogy elfogadja és támogassa gyermekét, minden erőssége és gyengesége mellett. A legfontosabb, hogy soha ne becsüljük alá a gyermekeket, mert nagyon fiatalon elképesztő dolgokra képesek. Hagyjuk kibontakozni őket, pl. konyhában ügyeskedni, alkotni, rajzolni, festeni, sportolni, felfedezni a világot, annak érdekében, hogy megtalálják a számukra legideálisabb (testhezálló)) tevékenységeket, melyekben kiemelkedően teljesíthetnek.

„Hibázni rossz dolog, próbáljuk meg elkerülni”...

Sokan stresszelnek azon, ha hibát követnek el az élet bármely területén. Sok szülőbe belenevelték, hogy hibázni rossz dolog. Valójában nem így van! Hibázni nem bűn, hiszen senki nem tökéletes, senki nem születik úgy, hogy mindenhez ért anélkül, hogy hibát vétene. Hibáinkból már gyermek korban is sokat tanulhatunk, felnőtt korban mégtöbbet. Nyilván vannak olyan területek, amelyeken az ember a szokásosnál óvatosabb, de ettől függetlenül soha nem leszünk hibátlanok, a gyermek számára az is tanulópénz, ha tapasztalja családja, környezete hibáit, hiszen mindenből tanulhat, megtudhatja, hogy mire ,hogyan érdemes reagálni, mindent jóvá lehet tenni, és tanulni is lehet a tévedésekből. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a kicsik idejekorán megtanulják nem szabad félni a hibáktól, a kudarctól. Mindig törekedni kell a saját magunk javára fordítani.

A szülő van legnagyobb hatással a gyermekre

A gyerekek életének első pár évében valóban így van, de amint iskolás lesz, ez a befolyás folyamatosan csökken, hiszen a nap jelentős részét „idegen” közegben fogja tölteni. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen ma úgy felnevelni egy gyereket, hogy ne érje rengeteg különböző hatás, külső inger, legyen az iskola, tévé, ismerősök, barátok, internet. A szülő ilyenkor annyit tehet, hogy megpróbálja a legmegfelelőbb közeget (óvoda, iskola, szakkör stb.) kiválasztani a gyermek számára, valamint ellenőrzni, hogy otthon mivel foglalatoskodik, és sokat beszélget vele. Ha a gyermek látja, hogy a szülő nem tolakodóan, de érdeklődő, sokkal nyitottabb és őszintébb lesz.

Minden szülő életében lesznek olyan napok, amikor a gyereknek nagy szüksége van ránk, más napokon pedig bezárkózik a szobájába és kitombolja magát. Majd újra szülei társaságát fogja keresni, hogy megoszthassa velük érzéseit, gondolatait. (tinédzseres szülők, figyelem!), hogy aztán megint jöjjön és meséljen. A gyermek a felnőttéválása során egyre hálásabb lesz szüleinek azért, amit kapott tőlük, megérti, hogy a szülőnek a gyermeke a legfontosabb kincse, megérti a miérteket, azokat a dolgokat, melyeket korábban piszkálásnak, ellenőrzésnek vett. A gyermekek akkor értékelik majd mindazt, ami értük tettek szüleik, amikor maguk is szülővé válnak.

Ami nekünk nem sikerült, majd a gyereknek fog...

Az egyik legártalmasabb és legtöbb kárt okozó gondolat, mely a szülők fejéből kipattanhat. Számtalan olyan szülő van világszerte, akik saját be nem teljesült, megszakított álmaikat, céljaikat a gyermekeikkel szeretnék megvalósíttatni. Ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Hagyni kell,hogy a gyermek magától jöjjön rá, hogy mi az a hobbi, sport,zene, nyelv...stb amit szívesen végezne, tanulna, amivel foglalkozna. Fontos,hogy a gyermek nem egy második esély arra, hogy mindent jóvátegyünk, amit a saját életünkben elrontottunk, vagy kihagytunk. Nem használhatjuk az ő sikereiket saját magunk fényezésére, mert sem nekik, sem magunknak nem teszünk vele jót. Minél hamarabb felismerjük ezt, annál boldogabb élete lesz mindenkinek.