A mostani szülők korosztálya számára alapvető volt, hogy tisztelték szüleiket és még a tanároknak sem mertek visszaszólni. Amennyiben ez mégis megtörtént, annak látszata is volt a naplóban, az ellenőrzőben. Ilyenkor nemcsak az iskolában dorgálták meg az engedetlen és tiszteletlen gyerkőcöt, hanem még odahaza is megkapta a jussát. Azért lehetett ez így, mert elfogadott és általános volt, hogy a gyerekekbe belenevelték a tiszteletet a felnőttek iránt. Mindegy, hogy a felnőtt személye a szülő, a tanár, vagy egy idegen volt, a felnőttek számára kijár a tisztelet. Tiszteletet azonban csak aziránt lehet táplálni, akire felnézünk. Ez a gyermekkel is pontosan így van. Mi szülők vagyunk a minta. Elsősorban tehát a gyerekeknek a szüleikre kellene felnézniük. Csodálni azt, amit naponta megtesznek a családjukért. Csodálni, hogy dolgoznak, és odahaza is ellátják a feladatukat, a gyerekeknek megadva a lehető legtöbbet és legjobbat.
A mai gyerekek abban mások, hogy csak azért nem fognak egy felnőttet tisztelni, mert egy másik generációt képviselő személyről van szó. Ez a korosztály már abban más, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni nemcsak a tanároknak, de a szülőknek is. 

Tiszteletet
De a gyerekek számára ugyanúgy kijár ugyanez. Azt is tiszteletben kell tartani, hogy ők nem azok, akiben a mi meg nem valósított álmainkat be kell teljesítenünk. Egyáltalán nem biztos, hogy a mi vágyunk egybeesik a gyermekekével. Azaz, ne velük akarjuk megvalósíttatni olyat, amit nekünk nem sikerült.

Gyermekeink élete is már tele van elvárásokkal. Nem elég, hogy az iskolában is ez vár rájuk, kimerítő, ha otthon is így van ez. Még rosszabb, ha folyton 100%-ot követelünk tőlük, hiszen logikus, hogy ezt senki nem képes mindig tartani.
A tiszteletet felnőttként is ki kell érdemelni a gyerekek előtt, ezért szülőként a legrosszabb, amit tehetünk, hogy elkényeztetett, hisztizsákot nevelünk gyermekünkből, aki számára nincsenek korlátok és határok. A legjobb minta a szülő. Amit otthon látnak, azt fogják a való világban is alkalmazni később. Ne várjunk tehát merőben mást, mint amit mi magunk nyújtunk és mutatunk.
Minden szülő vágya, hogy olyan felnőtté nevelje gyermekét, aki megtalálja majd a világban a helyét, a számítását. Jól fogja magát érezni az életében, és saját sorsának a kovácsaként alakítja azt. Ennek érdekében azonban egy szülőnek sem feladata, hogy az anyaság vagy az apaság oltárán feláldozza magát. Ha olykor időt szentel magára az ember, vagy a szülők egymásra, akkor nem csorbul a gyermek élete. Meg kell tanulnia, hogy a Föld nem körülötte forog.
Szülőként tudatosítani kell a gyermekekben, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. A gyerekek iskolába járnak és tanulnak, a szülők dolgoznak. Ám odahaza ugyanúgy tapasztalniuk kell, hogy a saját környezetük tisztaságáért ők a felelősek.

A hiteles szülő szabályoz, példát mutat, következetes, sokat beszélget gyermekével, tiszteletben tartja gyermeke érzéseit, képességeit, nem követel többet, mint amit a gyermeke produkálni képes. Szülőként olyat kell tenni, ami miatt gyermekeink felnéznek ránk, így lesz meg a tisztelet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!