A közös, otthoni tanulás nemcsak azt mutatja, hogy a szülő szívén viseli gyermeke fejlődését, iskolai tanulmányait, hanem terhet vehet le csemetéje válláról. Ez azonban csak akkor működik megfelelően, ha szülőként reális elvárásokat támasztunk gyermekeinkkel szemben. Már szinte közhely, mégis nagyon fontos, hogy ne a saját álmainkat igyekezzünk gyermekeinkkel valóra váltani.

Már csak néhány hét, és véget ér egy újabb tanév. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak láblógatás zajlik az iskolában. Mi is voltunk diákok, és jól tudjuk, hogy van, aki a megmaradásért vív ezekben az időkben nagy csatát, másnak azonban nagy a tét, hogy a jobb jegyet írják majd be a naplóba és az kerüljön a bizonyítványba is. Ha tetszik, ha nem, majdcsak minden tantárgyból össze kell a maradék erejüket is szedni a gyerekeknek.
A megfelelő légkör fontos a gyerekek tanulásához. Az íróasztalon túl nyugalomra is szükség van. Legyen rend körülötte, tudja, hogy hová kell nyúlnia egy-egy füzetért, vagy könyvért.
Ha igényli a gyerkőc a szülővel való közös tanulást, akkor ne legyen körülöttük semmi olyan, amely eltereli a figyelmüket. Ez vonatkozik a szülőre és a gyermekre egyaránt, hogy a tanuláshoz egyáltalán nem szükséges az okostelefon jelenléte.

Az otthon az, ahová szívesen megyünk haza, így ha ott állandóan csak negatív kritika és büntetés fogadja a diákot azért, mert nem azt a jegyet vitte haza, amit a szülő elvárt, kihat további iskolai teljesítményére is. Ha sorozatosan kudarc éri az iskolában, akkor erre otthon ne ráerősítsünk, hanem tényleg segítsünk. Ezt biztosan nem segíti a büntetés, fenyegetés.
Szülőként figyelemmel kell kísérni gyermekeink tanulmányait. A kisebb gyerkőcök számára az időpontok betartás még sokkal nehezebb, megfoghatatlanabb, ezért felnőtt segítségére van szükség, hogy időben megkezdje az ismétlést, a tanulást. A nagyobb gyerekek talán erre már jobban tudnak összpontosítani, de még őket sem árt tudatosítani, hogy időben lássanak hozzá a tanuláshoz. Segítsünk nekik azzal, hogy egy-egy tananyagot felolvasunk számukra, kiemeljük a legfontosabb kulcsszavakat. Ezek talán majd akkor is rémleni fognak a gyerekeknek, amikor azt számon kérik tőlük. Ne hagyjuk, hogy túlságosan belemerüljenek a magolásba és a részletekbe. Határoljátok be közösen, hogy melyek azok a teendők, amelyeket be kell iktatni aznap. Tagoljátok részekre, és iktassatok be szünetet. Egy kis szusszanás mindenkinek jót tesz. A szünet arra is időt biztosít, hogy szükségleteiteket elvégezzétek, de akár valamilyen agyserkentő étel fogyasztásán is lehet gondolkodni.
Tanulás után szükség van arra, hogy kikapcsolódjanak. A közös tanulás a szülők számára is lehet megterhelő, a gyerekeknek ugyanúgy, vagyis kijár a szabad program, pihenés. Ha még ezek után is igény van egymás társaságára, akkor valamit nagyon jól csinált a szülő, és ezt ki kell használni. Induljatok el egy közös sétára, vagy tekerjetek néhány kilométert a környéken, játszatok. Egy kellemes beszélgetés során számos, a gyermek lelki tehertől megszabadulhat a gyermek és még közelebb hozhatja az szülő-gyermek kapcsolatot.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!