Ahogy mondani szokták, hibázni azonban csak azok tudnak, akik tesznek valamit, akik dolgoznak. Ám, ha ez így van, akkor fogadjuk el azt is, hogy gyermekeink is véthetnek. Sőt mivel a gyerekeknek még számos területen nincs tapasztalatunk, a gyermekkor arra való, hogy megtanulják a világ működését, és azt, hogyan kell alkalmazkodni mindehhez. Természetes tehát, hogy a gyerekek is hibáznak. Ám, ahogy közelednek az ünnepek, sok szülő úgy akar gyermekéből jobb jegyet, fegyelmet kicsikarni, hogy megfenyegetik őket. Nem hoz a Jézuska, a Mikulás semmit, vagy csak virgácsot. A kicsi gyerekek esetében ez még működő lehet, mert ők még hisznek a létezésükben, azonban ezzel a szülők azt tukmálják gyermekeikbe, hogy csakis a  jók kapnak ajándékot, a rosszak semmit. Vagyis rosszak, hibáztak, így ajándék sem jár. Hibázni pedig nem lehet, mert az megvonással, büntetéssel jár.

A nagyobb gyerekek esetében már kihagyhatják a szülők a szófordulatból a Mikulás és Jézuska személyét, ám ha esetükben is a jó megvonását, és a büntetést helyezik kilátásba, akkor csak megerősítik a gyerekekben, hogy értéktelenek, rosszak.

A fenyegetéssel nevelő szülő elérhet ugyan eredményeket gyermekénél, de annál nagyobb sebeket is ejthet a lelkében. Ez mindenkor kerülendő nevelési elv, de különösen kegyetlen az ünnepekkor alkalmazni.

Talán a gyerekek várják legjobban a karácsonyt, hiszen mindegyikük dédelget magában egy álmot arról, hogy milyen ajándékot szeretne kapni karácsonyra. Nemcsak a lista írják meg, hanem lelküket is készítik az ünnepre. Az óvodában és az alsóbb tagozaton is minden a karácsonyi ünnep körül forog, így egyre jobban várják, hogy vajon mit fognak találni a fa alatt. Ha azonban a szülő bármilyen hibájáért azzal fenyegeti meg kisgyermekét, hogy a Mikulás csak virgácsot, a Jézuska pedig semmit nem fog számára hozni, az igazán lélekromboló tud lenni.

Felnőttként számtalanszor hibázunk. Akár naponta. Gyerkőceinktől, akik most tanulják az életben való megfelelést, miért várnánk el, hogy mindent elsőre és tökéletesen megtegyenek? Miért ne hibázhatnának? Ezzel csak azt erősítjük bennük, hogy rosszak akkor, ha hibáznak.

A hiba sokszor a legjobb mester, amely arra késztethet, hogy máskor hasonló helyzetet ügyesebben oldjunk meg. Ezeket a tapasztalatokat a gyerekek is beépítik mindennapjaikba és folyton tanulhatnak. A hibák tehát fejlesztenek, tanítanak, és félre neveljük gyermekeinket, ha azt mondjuk nekik, hogy hibázni nem szabad.

A gyerekekben nagyban buzog a várakozás, a vágyakozás, és ez legyen inkább örömteli, izgalmi állapot, mintsem rettegés attól, hogy nem kapnak semmit, csak mert hibáztak (nem viselkedtek mindig jól, nem azt tették, amit kértek tőlük, stb).  

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!