Egy szülőnek sem az a célja, hogy a gyermekét elnyomja, gyengévé tegye. A legjobbat szeretnénk számukra biztosítani és adni is. Nem szabad csak az anyagiak terén gondolkodni. A szeretettel és a szeretetteljes szavakkal, tettekkel többet lehet adni gyermekeinknek, mint amit pénzért meg tudunk számukra vásárolni. A szavak azonban ugyanúgy lehetnek éles fegyverek is.

Sok szülő azért él elcsépelt mondatokkal, mert eleve ezt kapták szüleiktől ők is gyermekkorukban, valamint máshogy nem tudnak reagálni egy adott helyzetre. Éppen ezért, amikor a síró gyerekére a szülő rászól, hogy "Ne sírj!", akkor semmi hasznosat nem mondott gyermekének. A gyerekek ugyanis még tapasztalat hiányában egy-egy helyzetben nem tudják a megoldást, és az eszköztárukban a sírás szerepel első helyen. Ez amúgy is a feszültségtől való megszabadulás egy leghatékonyabb módja lehet, és az érzelmeket is kifejezi.

Felnőttként sem biztos, hogy tolerálni tudjuk, ha a külsőnket ért megjegyzés számunkra nézve negatív tartalmú, miért gondoljuk, hogy a gyerekek kritizálása helyénvaló? A későbbiekben, tiniként, fiatal felnőttként akár testképzavarhoz is vezethetnek az olyan mondatok, mint "Jaj, de kövér vagy", vagy éppen a "Túl sovány vagy, zörögnek a csontjaid." Lehet egy gyerkőc ducibb, a kelleténél vékonyabb, de szülőként az egészséges étrendre és a mozgásra motiválás, a szeretettel irányítás a cél, nem pedig a gúnyos megjegyzés segít.

"Az agyamra mész!" kijelentéssel azt érzékeltetjük a gyermek számára, hogy nem kívánatos személy. Felnőttként mintaként szerepelünk gyermekeink életében. Ha mindig azt hallja tőlünk, hogy nem jó az, amit csinál, végül arra ösztökéljük, hogy ne csináljon semmit. A legfontosabb, hogy már a szülők jó példát statuáljanak gyermekeik számára.

A gyerekek mind mások, még a testvérek is. Nem egyformák a képességeik, éppen ezért kár összehasonlítgatni őket. Habár leginkább motivációként kántáljuk, hogy "Meg tudod csinálni!", "Ne félj!", ezt olyan feladatok megoldása előtt mondhatjuk, amelyet valóban képes megtenni. Az irreális elvárásokat nem teljesítő gyermek önbizalmát áshatják alá az ilyen szavak.

Mi az, amit azonban naponta hallaniuk kell(ene) gyermekeinek? Nos, úgy ne teljen el egy nap sem, hogy ne öleljük meg őket jó szorosan, és nem mondjuk nekik, hogy "Szeretlek!" Az ilyen napok elvesztegetettek.

Több napos távollét után kötelező szavunk legyen a "Hiányoztál!", de ezt akár minden hétköznap elhagyhatja a szánkat.

Vegyük észre, ha gyermekeink segíteni szeretnének. Figyeljünk fel arra, ha önszántukból tesznek meg valamit. Vegyük észre, és köszönjük is meg.

Egy nagyobb megmérettetés előtt pedig jól eshet annyi, hogy "Ügyes vagy!", "Hiszek benned!".

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!