Emiatt még nagyobb a szülők szerepe abban, hogy gyermekükben segítsék önmaguk szeretetét. Az anyaság és apaság szerepe eleve a szeretetre és a tanításra épül, hiszen minden szülő életrevaló, tiszta lelkű, jószívű, kedves, okos, küzdeni tudó és akaró, vagány felnőttet szeretne a családi fészekből kiengedni, hogy amikor saját, önálló életében kell megállnia a helyét a gyermeknek, akkor gond nélkül vegye az akadályokat.

Ehhez nemcsak megfelelő anyagi támogatás, az egzisztencia szülők általi megalapozása, a taníttatás szükséges, hanem az is, hogy a csemete szíve és lelke is a helyén legyen.

Nagy a felelősség a szülőkön, hogy mit mutatnak otthon, azaz milyen miliőben nevelkedik a gyermek. Az egyértelmű, hogy gyermekeinkkel szeretnénk kedves lenni, de ha szülőként önmagunkat szidjuk, folyton ostorozzuk valami miatt, akkor a minta nem következetes. Ahhoz, hogy csemetéink elfogadják magukat, nemcsak hangzatos „Szeresd önmagad!” csatakiáltást kell alkalmanként elkántálni, hanem már a szülőnek is azt kell érzékeltetnie, hogy önmagukat ugyanúgy elfogadják, szeretik és tisztelik, mint gyermekük személyiségét.

Ha a szülők gyakran ócsárolják saját magukat is egy-egy hiba alkalmával, akkor felvállalják ugyan a hibázás tényét, azonban negatív érzéseket vetítenek ki. A meg nem történtté tétel, az eltusolás, másra fogni a hibát sem jobb, de a negatív gondolatok kimondása, amellyel magunkat illetjük, nem visz előre. Akkor pedig pláne nem, ha jelen van a gyermekünk, és hallja, ahogy lebecsméreljük önmagunkat. El kell azt fogadnunk, hogy a legjobb szándék mellett is hibázhatunk, és ezt tudatosítani szükséges gyermekeinkben is. Egy-egy hiba esetén azonban ne keltsük magunkban további feszültséget. Sőt, ha már valami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akkor a negatív szavak és a saját magunk büntetése sem megoldás. Annál inkább előrelépés lehet a tanulságok megállapítása, amelyeket a következőkben könnyebb lesz elkerülni.

Akkor neveljük gyermekeinket megfelelően, ha a hibázás tényét elismerjük, és nem kezeljük tragédiaként. Hangoztassuk gyermekeink felé pozitív tulajdonságaikat, de úgy, hogy közben elismerjük, hogy szülőként milyen pozitívumokkal rendelkezünk.

Nemcsak a belső tulajdonságainkat kell elfogadni és szeretni, hanem a testünket is. A gyermekünk önbizalmára az is hatással van, ha mi a saját testünk negatívumait, hátrányosságait gyakran szóvá tesszük. Teremtsük meg az egészségtudatos életmódot otthon, ez legyen a követendő és általános, így sokat tehetünk azért, hogy elfogadjuk magunkat és a gyermekek is elfogadják testüket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!