Természetesen a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, de a jó és a helyes megítélése is a szülőtől függ. Az általunk legjobbnak vélt ismereteket, szokásokat tanítjuk meg gyermekeinknek.

Hosszú távú célja van nevelésünknek, hiszen az a szándékunk, hogy gyermekkorban is megállják a helyüket kicsinyeink, de még fontosabb, hogy majd felnőttként ezeket az ismereteket gyakorlatban is hasznosítani tudják. A gyermekeink a mi jövőnk, ezért nem mindegy, mi az, amit átadunk nekik.

Szeretni is sokféleképpen lehet, így egyes családokban gyakori a testi érintés, míg mások máshogy szeretnek, és jóval kevesebb érintést használnak. Ezek is már olyan minták, amelyeket gyermekeink tovább vihetnek.

A szerető családban élő gyerekek születésükkor megérezhetik milyen az, ha szeretik. A realitásnak megfelelő, nem mesevilágban élők arra tanítják gyerekeket, hogy akármilyen jó az élet, történhetnek rossz dolgok, érhetik az embert csalódások, de azokból mindig fel lehet állni, meg lehet oldani a problémát. A szerelem is csodálatos dolog, de nem mindig tart örökké, és nem mindig akkor érkezik, annak személyében, akit gyermekként is megálmodunk.

Az óvodai és alsóbb iskolai évek szerelme még nagyon ártatlan, szimpátián alapuló érzelem. A középiskolai párkapcsolat és a fiatal felnőttkori párkapcsolat már inkább az igazi szerelemhez közelít, de talán sokan csak érettebb felnőttként tudják meg, hogy mi is az igazán mély szerelem.

Gyermekeinknek nemcsak viselkedési formákat kell megtanítanunk, hanem azt is, hogy milyen az igazán jó párkapcsolat, amelynek alapja a feltétel nélküli szerelem.

Hány olyan kapcsolatról hallunk, hogy a férfi megütötte a nőt, de a szerelem mégiscsak össze tartotta a feleket. Nos, aki szereti a párját, az még véletlenül sem emel kezet a másikra. Nemcsak fizikálisan lehet bántani másokat, hanem szavakkal is. Akik igazán szeretik egymást, verbálisan sem bántalmazzák társukat. Ezt jó, ha már gyermekünkkel is tudatosítjuk, és még jobb, ha odahaza sem tapasztalja meg az erőszakot.

A szerelem kölcsönösségen alapuló kapcsolat, amelyben adni és kapni egyformán szükséges. A szerelem nem azt jelenti, hogy az embernek önmagával nem szabad törődni. Nemcsak a másik felet kell tisztelni, de önmát is, hiszen így teljesedhet ki igazán a kapcsolat.

Amíg eljut ahhoz a személyhez, akivel el tudja az életét képzelni, több párkapcsolatot is maga mögött tudhat.  Lesznek viszonzatlan szerelmek, nagy csalódások, fájdalmas tapasztalatok, de ezek is tapasztalatot nyújtnak, megerősítenek.

Mondd el gyermekednek, hogy a szerelem tényleg csodás érzés, és többfélét megélhet az ember élete során, de nem mind tart örökké.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!