Szép, de olykor nagyon nehéz és kiszámíthatatlan hivatás ez, amely akár minden nap tartogathat kihívásokat számunkra. Akinek pedig a kezdetek is döcögősen indulnak, az ne higgye azt, hogy ahogy nagyobb lesz a gyerkőc, könnyebb lesz. Azaz tényleg átcsoportosulnak és megváltoznak a problémák. Ahogy mondani szokták: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Nos, felnőttként át kellett élnünk a kamaszkort, amely talán nemcsak számunkra, de a környezetünkre nézve is egy nehezebb korszak lehetett.

A saját gyermekink is elérik ezt az időszakot, és immáron máshogy leszünk ennek a kornak szenvedőalanyai. Testközelből tapasztaljuk meg gyermekünk fejlődését, amely nemcsak a testi változást jelenti, hanem a viselkedésében is.  A kamaszkor kifejezetten nehéz lehet mind a fiatalnak, mind a fiatalok környezetében élőknek. A nehézséget az okozza, hogy kezdenek saját énjüket kiépíteni, megismerni a fiatalok. Keresik a helyüket szűkebb és tágabb környezetükben is. Informálódnak, tájékozódnak sok mindenről, elképzeléseik vannak az életről, életükről, a jövőről. A családon belül, az iskola által is formálódik, csiszolódik és fejlődik személyiségük. A kamaszkorú gyerekek már fizikailag is kezdenek megérni a felnőtt korra, és némelyikük felnőtteket meghazudtoló módon viselkednek, gondolkodnak. A legtöbben persze az átmeneti kort úgy élik meg, mint billegés a gyermekkor és a felnőtt lét között.

A kamaszokkal nem könnyű. Gondoljunk csak bele a saját tinikorunkba. Még ha nem is voltak kiugróan veszélyes tinédzserkori kihágásaink, akkor is érezhettük magunkban azt, hogy nem ért meg minket a világ, miképpen mi sem érjük meg azt. Azt tudjuk, hogy a kamaszkori változásokat a hormonok okozzák. Ebben a korban már kialakulnak a fiatalok agyában is azok az agyterületek, amely a felnőttek esetében is megvan, csak még nem tudják jól használni. Még nem alakultak ki azok az agyi kapcsolatok, amelyek egyre tökéletesebbé teszik az agyi részek közötti kapcsolatokat. Ez okozza, hogy hirtelen felindulásból cselekszenek, nem átgondoltak és logikusak döntéseik. Hamarabb jár a szájuk, mint az eszük és az érzelem szabályozása is nehezebb az esetükben. A még nem tökélesedetten huzalozott agynak köszönhető a szülők számára oly kiborító érzelmi ingadozás, a helyzet nem reális felmérése következtében a kockázatvállalás.

Ez egy átmeneti időszak, amelyet túl kell élni. Mindenkiben lezajlik, csak nem mindenki produkál olyan helyzeteket, amelyek akár hatalmas veszéllyel is járhat. Szerencsés az a szülő, aki tini korú gyermekénél nem tapasztal kiugró eseményeket. A szópárbaj, az ajtócsapkodás, a visszafeleselés még így is majdnem minden kamasz sajátja.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!