Az idős személyek éppen úgy szerelembe eshetnek, mint a kicsi gyerekek. Egy idősebb személy élete nagyját már maga mögött tudja, így megtapasztalhatta a szerelem több formáját. Lehetett viszonzatlanul szerelmes, megbánthatták, megcsalhatták, szakítottak és szakított is már. A tapasztalat azonban csak megerősít, és bár a külvilág a szerelemhez már öregnek tarthatja, szerelembe eshet bármikor. Ez utóbbi igaz a gyerekekre is annyi különbséggel, hogy élettapasztalat híján egyáltalán nem tudják még, hogy amit éreznek az szerelem-e vagy sem. Egyszerűen csak jó érzés és vágyik a másik közelségére.

Ha óvodába járó gyermekekkel beszélgetünk, és rákérdezünk arra, hogy az oviban vanna-e barátai, a következő kérdés szinte biztos, hogy az lesz, van-e szerelmed? Szemrebbenés nélkül vághatják rá a kicsik egy kislány, kisfiú nevét válaszként. Akár a saját életünkből is emlékezhetünk óvodai szerelmünkre, az első szerelemre. Az iskolában ez már komolyabb téma és felső tagozaton már ténylegesen együtt járhat fiú és lány, egy párt alkotva gyakorolják a felnőtt élet szerepeit. A hormonok, az életkor is segíti a fiatalok abban, hogy szerelemre gyúljanak.

Mi van a pici gyerekekkel? Esetükben a hormonok és az életkor sem indokolja a szerelmet. Kétségtelen, hogy a gyerekek érezhetnek vonzalmat egy-egy társuk iránt. Az óvodai csoport több tagjával jóban lehetnek, együtt játszhatnak, és van, akihez máshogyan viszonyulnak. A szerelmükhöz. Nem egy gyerkőcnek több szerelme is lehet. Létezhet már akkor szerelem, amikor még a pszichoszexuális fejlődés nem tart abban a stádiumban?

Alapvetően az ember társaságra, szeretetre és figyelemre vágyik, amelyet ha megkap, azt viszonozhatja is. A szerelem is pontosan erre épülő érzés. A szeretet már a családjában megtapasztalja a gyermek, a kötődés olyan erős, hogy a legjobb esetben kitart az egész életünkben. Nem egy családban azonban megmutatkozik az, hogy a gyerekek az ellenkező nemű szülőjüket szinte ki szeretnék sajátítani maguknak, mert szinte féltékenyek a hasonló nemű szülőre. Ez az állapot pedig erősen hasonlatos ahhoz, amikor a szerelmünket magunkának akarjuk tudni, és legszívesebben azt sem engednénk, hogy más ránézzen.

Az ellenkező nemű szülő iránt érzett rajongás, valamint a birtoklási vágy tehát már egészen kicsi korban megmutatkozhat. Ahogy érnek a gyerekek, úgy jönnek rá, hogy apukájukba, anyukájukba nem lehetnek szerelmesek, ezért máshol keresnek maguknak szimpatikus személyt.

A kicsi gyerekek által szerelemnek vélt érzés tényleg ahhoz hasonlatos, de ez még csak a tanulási folyamat kezdete. Úgy is mondhatnánk, hogy gyakorlás.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!