Jump to content

Szófogadó kamasz, lehetetlen?

2021. 02. 11. 19:00

Jólnevelt, egészséges, jólelkű, kedves szeretetet adni és kapni tudó felnőtté szeretnénk nevelni gyermekeinket.

Ebbe az idilli személyiségformálásba egyáltalán nem illik bele az, ha a gyermekünk visszafelesel, szemtelenkedik. Még inkább szégyelljük gyermekünk ilyenfajta viselkedését, ha az mások, idegenek előtt történik meg. Mindenkinek fontos az, hogy mások hogyan ítélik meg és az anyaság, a szülőség is egy olyan terepe az életünknek, hogy a külső visszaigazolások hatással vannak ránk.

Ezért is esik nagyon rosszul, ha kamaszodó gyerkőcünk látványosan duzzog, ránk csapja az ajtót, mindig jogát érzi ahhoz, hogy övé legyen az utolsó szó és még sorolhatnánk. Egy dackorszakot átélünk a gyerekekkel kiskorban, amely korszakra jellemző, hogy a nemtetszést földön fetrengéssel, hisztivel, harapással, csapkodással juttatnak tudomásunkra. A kamaszok már érvelnek és olyan gorombán reagálhatnak, amelyre nem biztos, hogy fel vagyunk készülve.

A fejlődési folyamat részét képezi a dackorszak, vagyis a gyermekkor kötelező elemeként is fel lehet fogni. Azért van erre szükség, mert a kicsik önálló akaratukra ébrednek és a határokat állandóan feszegetik. Így tanulják meg a szabályokat, mit, hol és hogyan szabad. Kisgyermekes szülőként azt hisszük, hogy ez kiborító, de csak vissza kell emlékezni saját kamaszkorunkra. Van a kiskori dackorszaknál nehezebb is.

Ahogy mondani szokták, kis gyermek kis gond, nagy gyermek nagy gond. Valóban. A tinikor egészen megváltoztathatja a gyerekek viselkedését. A feleselés – még ha enyhébb formában is -, az ellenakarat kinyilvánítása ilyenkor mutatkozik meg igazán. Nem azért viselkednek így tinédzser gyerekeink, mert mindenáron bántani és szembe szegülni szeretnének. A látványos fizikai fejlődés mellett pszichés és szellemi változásokkal is jár a kamaszkor.

Azt is el kell fogadnunk, hogy ami a szülő számára egyértelmű és elvárt, az egy kamaszodó gyerkőc számára egyáltalán nem az. Hatalmas felelősség van a szülők kezében ilyenkor, ugyanis az, hogyan viselkedik gyermekük, nagyban függ attól a mintától, amelyet a saját gyerekeik felé közvetítenek. A megfelelő viselkedéshez hatalmas türelemre és önuralomra van szükség a felnőttek részéről.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)