Még a boldog kapcsolatban is elfordulnak konfliktusok, amelyek szükségesek is ahhoz, hogy dinamikus, fejlődő legyen az. Természetesen a mély érzelmi alapok megteremtik annak lehetőségét, hogy a problémákat közösen megoldják. A gyermeknevelés egy kemény dió, és mivel mindkét fél mást tanult, más hozott otthonról, a problémamegoldás is különbözhet. Mivel azonban az a cél, hogy a gyerekek a legjobban fejlődjenek, boldogok legyenek, így a nevelési eljárásokban is közös utat kell bejárni. Így van ez, ha egy házasságban, kapcsolatban minden rendben van. Mi történik akkor, ha szülők között megoldhatatlannak tűnő gondok merülnek fel és szakításra, válásra adják a fejüket?

Egy szakítás mindig fájdalmas, de sokkal nagyobb a tét akkor, ha gyerekek is vannak a családban. Ilyenkor nemcsak a felnőttek, de ők is sérülnek. Az a különbség azonban, hogy a gyerekek véleményét nem kérdezik ki az elválás ügyében. Egyszerűen csak benne találják magukat egy megváltozott, kényszerű és sokszor bánatos helyzetben. Márpedig a legtöbb szakítás előtt álló szülő azt szeretné, ha ezt a döntésüket a gyerekek nem sínylenék meg. Csakhogy ez szinte lehetetlen. A gyerekek számára ugyanis az az ideális, ha családban élhetnek és nőhetnek fel. Ami azonban nem működik, sőt tarthatatlan az állapot, akkor a gyerekek egészséges szellemi és érzelmi fejlődése érdekében mégiscsak a különválás lehet a megoldás. Az, hogy ezt a felnőttek milyen stílusban, milyen viszonyban és hogyan vezénylik le ezt, az intelligenciájuktól és az egymás, valamint a gyerekek iránti tiszteleten múlik.

Sokfelől hallani azt, hogy a válás után a családtól elkerülő szülő ellen neveli a másik a gyerekeket. Sajnos nem is olyan ritka ez a probléma. A gyerekek ugyanis leginkább azt a szülőt támogatják, akivel együtt élnek, így a másik háttérbe szorul. Sőt szélsőséges esetben ez utálattá fajul. Főleg, ha az egyik szülő állandóan szapulja a másikat akár a gyerekek előtt is. A szülői elidegenítés létező. A gyerekek meg akarnak felelni, jóban akarnak lenni azzal a szülővel, akivel élnek, és ha a másikról csak rosszat hallanak, akkor aszerint könyvelik el és a kapcsolatuk megromlik annak ellenére is, hogy az elköltözött szülő rosszat nem tett.

Az ilyen hozzáállás egyáltalán nem megfelelő a gyerekek számára. Ilyenkor jön jól egy jó barát, egy családtag, aki kívülről is látja a helyzetet és őszintén mer beszélni. Talán ő rávilágíthatja az uszító szülőt arra, hogy a gyerekeknek mindkét szülőre szükségük van. Az a cél, hogy megmaradjon az anya és az apa, akkor is, ha nem élnek együtt.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!