Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy a hosszú nyári szünet ideje alatt hogyan oldja meg gyermekei elhelyezését úgy, hogy élményekben gazdag nyarat is biztosítsanak. A legtöbbek nyári szabadságolása ugyanis csak egy vagy két hetet jelent a közel két és fél hónapos szünetből. Ez persze nem fedi le azt az időt, amíg a gyerekek otthon vannak. Habár aki csak tud, a szabadság idejére iktatja be a nyaralást is és ez extra élményt adhat a szünethez. Még így is sok idő marad fent, amit a szülőknek valahogy ki kell okoskodni annak érdekében, hogy a gyerekek is jó helyen legyenek és a munkájukban is helyt tudjanak állni. A nagyszülők, más rokonok nagy segítséget nyújthatnak ebben az időszakban, jobb híján pedig ezt a szerepet a különböző táborok töltik be. Egyszóval a szülők számára csupa szervezés, logisztika a nyár.

Nem csoda, ha várják és vágyják a szeptembert még akkor is, ha egy újabb pénztárcát megpróbáltató időszak elé néznek. Az iskolakezdés megtépázza a családok kasszáját. Csakhogy az iskola meg a gyerekek lelkét. Az óvodából iskolába történő átmenet a legédesebb, hiszen a naiv kicsi gyerekek még várják az iskolakezdést és lelkesen készülnek egy újabb lépcsőfokot megtenni. Mégis van abban izgalmas, hogy megtanulja a betűk és a számok világában való eligazodást. Azonban nem minden gyermek reagál egyformán (jól). De nemcsak a gyerekek reagálnak különbözően a változásokra, hanem a szülők is.

Emlékszem, amikor a kislányomat első alkalommal vittem bölcsődébe. A vele egy csoportba járó anyukák java pityeregve fordult ki gyermeke karjából, amikor elváltak egymástól. Habár a gyerekek is ejtettek néhány könnyet, de miután már nem látták a szülőket, szinte azonnal felfedezték új környezetüket. A csemeték tehát hamar túltették magukat a szeparációs szorongásukon, de sok anyukába valószínűleg olyan fogalmazódhatott meg, hogy „de gonosz vagyok, amiért magára hagyom a kicsimet” vagy „mindjárt visszafordulok érte, mert szegény, annyira sír”. Később pedig inkább már az okozhat dilemmát, hogy vajon jó iskolába íratta a lurkót, vagy nem? Jól fog teljesíteni, bírni fogja?

Valószínűleg sok szülő töpreng még most is azon (így az új tanévkezdés előtt), hogy nemrégiben óvodás gyerkőce vajon tényleg érett már az iskolára? Az általános iskola elvégzésével újabb szakasz előtt találja magát gyermek és szülője egyaránt. Újabb fejtörés és mérföldkő. Ismét nehézséget jelent kiválasztani és/vagy bekerülni a megfelelő intézménybe. A kamaszkor is tombol ekkor.

Nem csoda, hogy ezekkel az érzésekkel felvértezve a gyerekek már augusztusban ráhangolódnak az iskolakezdésre. Ha csak a reklámokat megnézzük a televízióban, vagy az egyes boltok árukészletét, akkor minden azt sejteti, hogy nyakunkon az iskolakezdés. Frusztráló ez mindenkinek: kinek anyagilag, kinek lelkileg. Gyermekkoromban augusztusban már megérintett az iskola szele. Ahogy beléptünk ebbe a hónapba még a visszaszámlálás is megkezdődött és igyekeztem minden napot kiélvezni. Ahogy egyre közelebb kerültem az iskolakezdéshez, úgy lett úrrá rajtam az izgalommal, félelemmel, utálattal megtöltött érzelem. Ugyanebbe a szakaszba érve nagyon sok szülő fellélegzett, hogy ismét kezd majd a rend visszaállni az életükbe és rendszert teremt a hétköznapokba.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!