Azt talán mindenki tudja és akár a saját bőrén is megtapasztalta, hogy milyen fontos szerepe van a dicséretnek. A jókor érkező motiváció olyan mély nyomot hagyhat a gyerekekben, amelyeket magukkal vihetnek felnőtt életükbe is.

Az óvodából iskolába kerülés mindenképp egy új szakasza az életnek. Az addigi játékosságot felváltja a jóval komolyabb, összetettebb munkavégzés még akkor is, ha a pedagógusok igyekeznek játékosan tanítani. Az alsó tagozaton alapozzák meg az ismereteik. Fontos, hogy ezek biztos tudást jelentsenek, amelyekre később lehet alapozni. Ha a kis diákoknak sikerül jól elsajátítaniuk mindazt, amit az iskolában megtanítanak nekik, akkor a visszacsatolás is jó. Azaz jó jegyek kerülnek a naplóba és az ellenőrzőbe, vagyis mindenki boldog.

Csakhogy nem mindenkinek megy ennyire gördülékenyen a készségek elsajátítása. Minden gyermek egyedi és egyéni tempójú a fejlődése is. Ennél fogva lesznek olyanok, akik amiatt unatkoznak az órákon, mert mindent a leggyorsabban és hibátlanul vagy jól megoldanak, mások viszont kőkemény munka ellenére is kudarcot szenvednek. Ha a kis nebulók nem tudják tartani a tempót, azt fel kell ismerni és a saját kompetenciájának megfelelően segíteni. Nem mindegy, hogy az ilyen helyzetbe került kisdiák milyen motivációt kap.

Akár a pedagógusok vagy az osztálytársak is ráaggathatnak a gyerekekre jelzőket. Ezek vagy felemelik vagy a földhöz vágják. Szülőként figyelni kell azt, hogy az ilyen ráakasztott jelzővel mit kezd a csemete. Azonosulni tud azzal és büszke, ahogy felcímkézték, vagy épp ellenkezőleg? Ha az utóbbi áll fenn, akkor otthon keresni kell azokat a momentumokat, amelyekben megerősíthetjük a diákot a címke ellentétjéről. Érdemes olyan helyzetet teremteni számára, ahol a kapott jelző ellenkezőjét hozhatja ki magából. Ezzel erősíthetjük benne, hogy nem a negatív titulus a valódi. Igenis képes bármire.

Ha nem foglalkozunk a negatív címkével, akkor előfordulhat, hogy a diák beleragad ebbe a szerepbe. Azt formálja meg, amilyen szerepet kiosztottak számára.

A család a gyermekek elsődleges nevelő-oktató közege. A legközelebbi és legfontosabb minta tehát a szülők. Ezért érdemes uralkodni magunkon akkor is, ha valamit elrontunk. Ha eközben magunkat okoljuk és szidjuk, azzal az utód számára is ezt a viselkedést tanítjuk meg.

Amivel tovább erősíthető a gyermek lelke és önbecsülése az, ha dicsérjük mások előtt. Történhet ez az ő jelenlétében is, de még nagyobb büszkeséget válthat ki a csemetéből a pozitív jellemzés, ha a szülő mindezt azt hiszi, hogy ezt a gyerkőc nem hallja.

A dicséret akkor jó és éri el a célját, ha az nem túlzó és nem nyúl vissza a múltbéli hibákra. Már kicsi gyerekeknél is fontos a hitelesség, de a kamaszok erre különösen érzékenyek, így tartózkodjunk a mézes-mázas dicsérettől. Legyen az lényegre törő és mindig a viselkedést célozza meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!