Szeretném azt hinni, hogy minden anyának a gyermeke a legfontosabb, de a valóság sajnos nem ilyen. Vannak olyanok, akik egészen másképp látják a világot és ennek megfelelően nevelik gyermekeiket. A toxikus anya is ilyen. Olyan viselkedésmód ez, amikor a szülő negatívan befolyásolja gyermeke érzelmi, mentális és akár fizikai jóllétét. Ez a viselkedés lehet tudatos vagy tudattalan, de jól érzékelhető, hogy hosszú távon káros hatással van a gyermek önbecsülésére, önállóságára és kapcsolataira.

Mi jellemző az ilyen anyára?

Az ilyen anyuka mindent irányítani akar a gyermeke életében. Naná, hogy a csemete saját akarata, döntése nem érvényesülhet.  Nem egyenes úton, hanem bűntudatkeltéssel, érzelmi zsarolással éri el, hogy a gyermeke beálljon a sorba.

Már a fenti is nagy probléma, de az asztán végképp, hogy nem biztosít megfelelő érzelmi hátteret csemetéjének, ki sem mutatja azt. Ha mégis, akkor feltételekhez köti.

Sőt a folyamatosan érkező kritikája a földbe döngöli a gyermek önbecsülését, önbizalmát. Nem tud és talán nem is akar örülni annak, ha gyermeke sikereket ér el. Jó szót pláne ne várjon az utód. Sőt mi több, akár versengésbe is kezdhet.

Az ilyen anya szeret a mártír szerepében tetszelegni és ezt rendre a gyerek elé löki. Nem hagy életet, magánéletet, mert meggyőződése, hogy kijár neki a figyelem. Lételeme a játszmázás, a manipulálás, mások hibáztatása.

Mit okozhat az ilyen szülő?

A fentieket olvasva is borzasztó lehet ilyen anya mellett felnőni. Hatalmas rombolást végezhet az ilyen nevelés, mert tönkreteszi a gyermek önbecsülését, nehezen alakít ki társas kapcsolatokat, folyamatos önbizalomhiánnyal és mindig megfelelni akarással küzd.

Azt nem mondjuk, hogy így nem lehet felnőni, de egy ilyen anya mellől eljönni azt jelenti, hogy a gyereknek dolgoznia kell az önismeretén, határokat kell megszabnia, hogy ő se váljon hasonló szülővé felnőtt életében.