Jump to content

Testvérharc

2016. 07. 11. 13:00

A kistestvér érkezése fordulópont a családban,de nem csak a szülők, a „nagytestvér” életében is.

Az idősebb gyermeket már a terhesség idején ajánlatos felkészíteni a testvér érkezésével járó változásokra. A nehezebb feladat természetesen az édesanyákra hárul, ugyanis minél kisebb a két gyermek között a korkülönbség, a nagyobb testvér annál nehezebben fogadja el,hogy az a figyelem ami eddig csak és kizárólag rá korlátozódott, most megosztásra kerül. Igyekezzünk a nagyobbakat bevonni a kicsivel kapcsolatos tevékenységekbe. Képességeikhez mérten engedjük,hogy segítsenek, ahol csak lehet. Ezt minden esetben köszönettel és dicsérettel illessük, ugyanis ezek erősítik a későbbi pozitív hozzáállást a testvérhez.

Bár a legtöbb szülő igyekszik úgy nevelni a kicsiket,hogy ne legyen harc a későbbiek során, ezt teljes mértékben megakadályozni lehetetlen. A testvérek életük jelentős részében , főleg fiatal korban harcolnak egymással a szülök figyelméért, elismerő szavaiért, szeretetéért.

A születési sorrend hatással van az utódok személyiségére. Evolúciós kutatások kimutatták,hogy az első szülöttek fegyelmezettebbek, önálóbbak, engedelmesebbek és előfordul,hogy nagyobb tisztelettel fordulnak szüleik felé,mint a másod vagy harmadszülöttek.Az apáknál azonban megfigyelhető az a jelenség, hogy hajlamosak kivételezni azzal a gyermekükkel, akiben több hasonlóságot vélnek felfedezni önmagukkal.

Vannak olyan családok, ahol a szülők hozzáállása a gyermekekhez, az esetlegesen kivételező magatartás,csak erősíti a testvérek közötti rivalizációt. A testvérek közötti irigység, féltékenység, vetélkedés, továbbá ezek negatív következményei, az árulkodás, vita, hangulatváltozás, esetleges verekedés, az emberi természet velejárója.

Teljes mértékben megszüntetni nem lehet, megtanulhatjuk viszont megfelelően kezelni. Az ember ugyanis eredendően törekszik a szövetségalkotásra, a kötődésre, a szeretetre ,melyek a legnagyobb testvérharcok közepette is jelen vannak. Ugyanis a testvériség az egyik legerősebb szövetség az életünkben. Ezért a testvériségnek is összetett, egyik formája az örökös vetélkedés, a másik azonban a jóban-rosszban való összetartás, egymás önzetlen segítése,támogatása.

A testvérharc kezelése...

A legnagyobb hiba, amit szülő elkövethet, ha a harc láttán kétségbeesésében megbüteti a gyermekeit. A szülőknek meg kell érteni,hogy gyermekeik harcának egyik fő mozgató rugója a szülői figyelem és szeretet elnyerése.Ha a szülő nem megfelelően viselkedik a ő maga lesz a viszály forrása.
A szülő akkor cselekszik helyesen, ha mindig a kölcsönösséget, az egyenlőséget szorgalmazza, a két gyermeket egyenlő mértékben jutalmazza, bünteti, dícséri, és ugyanannyi figyelmet fordít rájuk. Ezesetben a gyerekek, a testvérek szövetségesként tekintenek egymásra.

Ha a szülő viták esetén igazságot próbál szolgáltatni valamely gyermek javára, a másik gyerekben erősíti a negatív érzékseket a testvérrel kapcsolatban.

A „kedvenc gyerek” bélyegét az évek során nehezen lehet lekaparni. A másik félnek pedig maradandó lelki sérüléseket is okozhatunk ezáltal. Természetesen nincs két egyforma képességű gyermek, mind ösztönösen törekednek a saját figyelmük elnyerésére, azon saját területük kialakítására, képességeik feltérképezésére, ahol a legsikeresebbek lehetnek.

Fontos...

Gondoljuk végig, hogy megfelelő hozzállással közelítünk-e gyermekeink felé.

Éreztessük mindegyik gyermekkel hogy egyformán fontosak, tiszteletre méltóak, szeretjük és becsüljük őket, úgy ahogy vannak.

Igyekezzünk egyforma figyelmet fordítani rájuk. Szenteljünk időt ara, hogy véleményüket, érzéseiket, észrevételeiket négyszemközt, külön-külön is elmondhassák.

Ha vita van, ne hagyjuk tettlegességig fajulni, de igyekezzünk kimaradni belőle. Hagy tanulják meg negatív indulataikat önállóan kezelni. Ne szidjuk őket, inkább vezessük rá a helyes megoldásra, módszerre.

Csináljunk minél több, olyan családi programot, mely minden korosztály számára kedvező, amely a család szeretetét, belső harmóniáját erősíti, összekovácsolja.

Igyekezzünk jutalmazni a gyerekeket, dicsérjük meg őket, ha valamit jól csinálnak, ha valamihez jól értenek. Mindenkinél van olyan terület, melyhez jobban húz a szívük. Mindenkiben találunk olyan tulajdonságot, képességet, melyet ösztönző szándékkal dicsérhetünk.

Ha lehet időről-időre legyen, egy aféle „családi fórum”, ahol a család minden tagja elmondhatja véleményét, érzéseit, sérelmeit, és közösen keressünk rá megoldást, hogy mindezeket a negatív érzéseket elkerülhessük a jövőre nézve.

Fontos azonban,hogyha a gyerekeknél az idő előrehaladtával is megmarad az állandó rivalizálás, az örökös vita és konfliktus, nézzünk mélyen magunkba és gondoljuk végig esetlegesen hol hibáztunk és milyen módszerel javíthatnánk a dolgon.


Kép: thetimes.co.uk