A gyerekek jól idomulnak az élethez, hiszen még most tanulnak mindent, és ha zajban nevelkednek, akkor az fog számukra természetessé válni. Márpedig a mai gyerekek többsége úgy játszik és úgy is tanul, hogy szól valami. Vagy a televízióban visít, őrjöng a mese, vagy az internet áldásaként videókat, zenéket hallgatnak.

A legtöbb fiatal füléből már nem is maradhat el a zene, amelyik az apró fülhallgatón keresztül ér el az okos készülékből kiindulva. A tinik, a fiatal felnőttek nem léteznek a hanginger nélkül. Számukra nem zene a csend. Már a kisgyerekeket is elronthatják a szülők azzal, hogy állandó audio és/vagy vizuális ingert biztosítanak gyerkőceik számára. Amíg a gyerkőc otthon tölti a mindennapjait, a szülők többsége igyekszik úgy lefoglalni gyermekét, hogy azt ne mindig nekik kellejen biztosítani, hanem a szórakoztatást tegye meg a televízió. A zene jó és kell is, de mint mindennek, annak is megvan a helye.

A gyerekek egy része zajos környezetben játszik. Nemcsak a saját gondolataival kell gazdálkodnia, hanem a beérkező hangokkal és képi adatokkal is. A játék lényege az, hogy a gyerekek gondolatai szabadon áramolhassanak, fejlődjenek azáltal. A közben szóló mese, zene plusz munkára készteti az agyat.

Sokuk életében annyira természetessé válik az, hogy valamilyen alapzaj mindig van a háttérben, hogy amikor iskolás lesz a gyerkőc, akkor az otthoni tanulás alatt is úgy érzi, hogy szólnia kell a zenének, mesének. Arról van inkább szó, hogy nem akar lemaradni a kedvenc meséjéről, de azzal is tisztában van, hogy kötelezettségei vannak, és azzal is haladnia kell. A kamaszok örülnek, ha az iskola után hazaérhetnek és végre hallgathatják kedvenc zenekaruk, előadójuk dallamait. Még tanulás közben is szól a zene közvetlenül a fülükbe. Nemcsak a gyerekek, sok felnőtt is rádiót, zenét hallgat munkavégzés ideje alatt. Akiknek számokkal, adatokkal kell dolgozniuk, nem biztos, hogy javasolt a zene.

Az eredményes és hatékony tanuláshoz azonban semmi szükség a zenére. Sokan felhördülnek ezen sor olvasatán, mondván, a zene ellazít, kikapcsol, eltereli a figyelmet. Ez akkor hasznos is, ha nem tanul a gyerek, nem dolgozik a felnőtt. Csakhogy sokan pont így cselekednek.

Vizsgálatokkal igazolták azt, hogy egy zajos, pályaudvar közeli óvodában játszó gyerekek egyes készségei szegényesebbek, mint a külvárosi, csendes intézménybe járó gyerekeké. Egy teszt során a kiválasztott résztvevőknek tetszőleges mássalhangzókat mutatta. Ezt megtették csendes környezetben, de volt, hogy olyan zene szólt, amit maguk a résztvevők választhattak ki, volt, hogy csak egy hang szól, máskor pedig változó hangok mellett jelentek meg a mássalhangzók, amelyeket később fel kellett idézniük. Amikor zene szólt, akkor teljesítettek a legrosszabbul, és mindegy volt az is, hogy szeretett vagy utált zene mellett kellett visszaemlékezniük. A csend és az állandó hang volt az, ami mellett a legjobb eredményt produkálták.

A tanulás és munkavégzés eredményesebb akkor, ha csend és nyugalom vesz körül. Erre motiváljuk gyerkőceinket is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!