Jump to content

Mibe kényszerítjük gyerkőceinket?

2019. 11. 07. 19:00

A szabályok azért vannak, hogy azokat megszegjük, és ezt a gyerekek zöme nemcsak vallja, de a gyakorlatban is teszi. Ismerős, kedves szülők?

Szülőként máshogy tekintünk a gyermekkorra, de gyermekeinken keresztül visszatekintve a saját gyermekkorunkra előhívhatunk kellemes és kellemetlen emlékeket is. Még a boldog gyermeki időszakból is tudunk felhozni fájdalmasabb emlékeket, de össze sem hasonlítható azokkal, akiknek eleve rossz volt a gyermekkoruk.

A korábbi generációkban kevesebb, a technikai eszközök által keltett inger ért minket, gyermekeinkre pedig egészen mások hatnak. Többet voltunk a szabadban, többet játszottunk a természetben és a természet adta lehetőségekkel. Sárdobálás, sárdagasztás, csúzlizás, fogócskázás. Ma is ismertek lehetnek ezek, ha rávezetjük gyermekeinket.

Gyermekeink vagy lányként, vagy fiúként születnek, ennek megfelelően neveljük őket. A nemre vonatkozó szabályok, szokások tartását tudatosítjuk gyermekeinkben, mert mi is ebben nőttünk fel. Ennek megfelelően természetesen vannak játékok, amelyek inkább fiúsak, és nem való lányoknak. Ilyen az autókkal, fegyverekkel való játék. A szabályok szerint az előbb említett nem lányosak, tehát nem is kellene a kislányoknak fiús játékkal játszani. Pedig miért ne játszana? Ahogyan a fiúk is játszhatnak a babákkal.

Gyermekként hányszor hallottuk azt, hogy nem fog fájni a szuri, nem kell sírni. Pedig fájt, még ha kicsit is, de fájt. És hányszor mondták egy-egy sérülésünk felé hajolva a felnőttek, hogy „ugyan, katonadolog”. Azért mondták, hogy vigasztaljanak, nem történt olyan nagy dolog, de igenis fájt a seb és talán még inkább könnyeket csalt szemünkbe az ijedtség, a szégyenérzés.

Most pedig ugyanezeket mondhatjuk gyerkőceinknek. Főleg a fiúknak, mert nekik mindenkor erősnek, bátornak kell lenniük már kisfiúként. Ahogy a kislányok csinosnak, rendezettnek.

Él az a mondás is, hogy minél piszkosabb egy gyerkőc, annál boldogabb. Van ebben valami még akkor is, ha a szülők mosolya nem éppen természetes tetőtől talpig koszos gyermekük láttán. Ilyenkor elég csak a saját gyermekkorunkra visszagondolni. Azokra az időkre, amikor nem volt annyi játék, mint most, így azzal játszottunk, ami volt. Általában a természetben találtuk meg, így óhatatlanul koszosan értünk haza. A sár, a por, a víz, a faágak, a levelek, a virágok, növények termései, a házi és a ház körüli állatok mind-mind játékaink részét képezték.

Ha jót szeretnél gyermekeddel tenni, megmutatod nekik, hogy mennyi játéklehetőség adódik. Ősszel az összegyűjtött avarba belehuppanni, szétdobálni a színes leveleket, vagy a hóban hóangyalkát csinálni, hógolyózni, hóembert építeni, a nyári esőből megmaradó meleg pocsolyába mezítláb beleugrani, tocsogni, domboldalról legurulni, mind micsoda kosszal, és annál nagyobb örömet adó játékok.

Az előbb felsorolt játékok unisexek, nem való csak kifejezetten lányoknak, csak fiúknak. A legjobb bennük, hogy még a szülő is részt vehet a játékban, amely növeli a játék értékét.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)