A gyerekek második otthonaként lehet aposztrofálni az iskolát. Ha tetszik, ha nem, ez az a közeg, ahol a hétköznapjaik jelentős részében vannak. Kortársaik, gyermektársaik mellett, velük szorosan együttműködve (vagy nem) zajlanak a mindennapok. Azt is tudjuk, hogy a gyerekek nagyon őszinték, valamint kihozhatják egymásból az addig nem ismert viselkedést: a kegyetlenkedést.

A gyerekeket alapvetően a szeretet működteti, azt keresik, hogyan tudnák magukat jól érezni. Ők még őszinték és nem színlelnek, nem játszák meg magukat, mert ez ismeretlen számukra. Amint bekerülnek a gyermekközegbe, ott már egészen mást is megtapasztalhatnak. Szembesülhetnek agresszióval, akaratossággal, gorombasággal, sőt bánthatják is egymást. Ez a mai világban pedig egyre nagyobb gondot jelenthet. Kár azt gondolni, hogy mindez csak az iskolában jelenik meg. Már az óvodás korú gyerkőcök is komolyan bánthatják társaikat verbálisan és fizikálisan is. De miért?

Számos oka lehet, de a családi közeg mindenképpen hatással van a csemetékre. Egy biztos, hogy a gyerekek agresszív viselkedése nem eredendően létező, az tanult magatartás. Ráadásul nem kell erőszaknak, bántalmazásnak sem történnie a családban ahhoz, hogy az oviban, iskolában ennek eredménye megmutatkozzon. Ha ugyanis a gyerekek mellőzöttnek érzik magukat és nem kapnak a családon belül elég figyelmet, akkor igyekeznek olyat csinálni, amivel magukra terelik azt.

Nemcsak a szülők figyelmének hiánya válthatja ki az agressziót vagy a nem megfelelő viselkedést. A nagyobb testvér általi bántalmazás, agresszió is lecsapódhat az oktatási-nevelési intézmény falain belül.

Ugyanakkor az agresszív viselkedés eredhet abból is, hogy a problémák megoldásának eszköze nincs a csemete tarsolyában és csak rombolni, bántani tud.

A felgyülemlett félelem és düh kikívánkozik. Még különösebb ok sem szükséges ahhoz, hogy ezek a gyerekek kiadják magukból. Keresnek egy náluk gyengébbet, akire lecsaphat a haragjuk.

Ezek felszínre törhetnek az óvodában vagy az iskolában, de az biztos, hogy az otthoni közegben is vannak jelei, amelyeket orvosolni szükséges. Hogy mivel?

• odafigyeléssel: tartalmas közös együttlét a szülőkkel,
• jókor adott és kellő mennyiségű dicséret,
• megtanítani arra, hogy mennyire különböznek az emberek egymástól és azt elfogadni is tudni kell,
• szülő általi mintaadás,
• kedvesen, szeretettel átitatva foglalkozni és beszélgetni a gyerkőccel.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!