Kapcsolataink által számos impulzus ér minket nap mint nap, melyek pozitívak és negatívak is lehetnek. Vitáink közben könnyen szerezhetünk lelki sérülést, mely örökre nyomot hagy kapcsolatunkban. Több típusú ember van, egyesek évekig őrizgetik magukban a dühöt, van aki félóra alatt túllép rajta.
Az ember tűrőképessége nagyon széles spektrumon mozog, mindenki másként éli meg a konfliktusos helyzeteket. Egy-egy vita során, mikor elönt minket a harag, sértéseket vágunk a másik fejéhez, hogy csillapítsuk magunkat, „kiadjuk magunkból a dühöt”. Rosszabb esetben, ha a kontroll nem lép fel időben, ütéshez is folyamodhatunk. Általában a gyilkosokból hiányzik ez a fajta kontroll, persze ez nem mentesíti őket bűneik alól.
A legnagyobb fájdalom olyannal veszekedni, aki számunkra rendkívül fontos és tőle várnánk a támogatást. Ilyenkor legszívesebben menekülnénk és faképnél hagynánk őt. A túlzott érzelmi megterhelést nehezen bírjuk, ezért tudattalanul is hárítjuk őket. Ezek a védekező mechanizmusok mentesítenek minket a felesleges konfliktusoktól, mely heves szócsatákat eredményezne. Van azonban ezeknek a veszekedésnek pozitív oldala is: olyan dolgokat is a másik tudtára adunk, melyeket nyugalmi helyzetben nem mernénk vagy akarnánk.
