Így tehát nem ártana átvennünk a jó kommunikáció alapjait, amely tényleg megoldja, nem pedig szaporítja gondjainkat. A két kulcsszó itt a problémaközpontúság és az én-üzenetek.

A problémaközpontúságot valószínűleg nem kell sokat magyarázni. A lényeg itt mindig az, hogy ne abszolút győzelemre törekedjünk, hanem arra, hogy az adott konfliktushelyzetet kompromisszum útján föl tudjuk oldani. Tehát ha az a kérdés, hogy menjünk-e nyáron a párunk szüleihez, ne ott kezdjük, hogy fölhánytorgatjuk az összes vélt vagy valós sérelmes az anyósról/apósról, hanem koncentráljunk csak a konkrét kérésre: menjünk vagy ne, ha megyünk, mennyi időre, esetleg kérjük meg a párunkat, hogy beszéljen a szüleivel azokról a dolgokról, amelyek minket zavarnak.

Ezt a stratégiát egyébként úgy is megfogalmazhatjuk, hogy egy veszekedéskor nem „én kontra te” vagyunk, hanem „mi kontra probléma”. Tehát egy csapatban játszunk, nem pedig egymás ellen.