Jump to content

Megalkuvás, vagy kompromisszum?

2015. 01. 22. 13:00

Saját vágyaid, törvényeid szerint szeretnél élni, és legszívesebben fittyet hánynál a szabályokra, elvetnéd a szocializációs viselkedési mintákat, nem lennél hajlandó alkalmazkodni, s a kíméletlen őszinteség elvét vallanád?

Miután eljátszadozol a gondolattal, rá kell, hogy jöjj, hogy így nem lehet élni. Mit lehet hát tenni?

Nincs két egyforma gondolkodásmód. Hasonló van, de tökéletesen azonos nincs. Ezért, ha összeköltözöl a pároddal, közös életetek során vagy megalkuszik valamelyikőtök egy-egy kérdésben, vagy kialakítotok egy olyan álláspontot, ami mindkettőtöknek elfogadható, de mindketten engedtetek kicsit abból, amit szerettetek volna. Ez utóbbi a kompromisszum, a lehető legjobb megoldás vitás helyzetek esetén. E nélkül képtelenség együtt élni egy másik emberrel. Kölcsönös alkalmazkodás ez, s éles ellentétben áll a társadalom által diktált „Érvényesítsd magad, mert megérdemled!” hangzatos jelmondatokkal.

Egészséges kompromisszum egyenrangú felek között jöhet létre. Az nem egészséges, ha mindig csak az egyikőtök diktál, míg a másik fél hevesen bólogat, és elfogadja, amit az akar. Zokszó nélkül, megalkudva. Egy olyan kapcsolatban, ahol egyszer te engedsz, máskor a párod, egyikőtök sem lesz alávetett, sem megalázkodó. A megalkuvás mindig egyfajta gyávaságból fakad.

„Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.” Gyökössy Endre

(Forrás:lelkielt.hu / Fotó:restlesspilgrim.net)

További érdekességekért keresd fel Facebook oldalunkat!