Már párválasztásnál is előfordulhat, hogy párunkban anya, vagy apamodellünkre bukkanunk. Szerepet játszanak gyerekkori élményeink, szüleink, nagyszüleink jelleme és gondolkodásmódja, családunk jelene és múltja. Valahol ismerős a másik, a mozdulatai, a mosolya, a járása, a hanghordozása, bár a folyamat tudattalanul megy végbe. Ha sikerül egymásba szeretni, és a közös jövő mellett dönt a pár, már az összeköltözés, vagy házasság első időszakában pattanhatnak ki olyan viták, amik bár tudattalanul, de a szüleik jó, vagy rossz mintájának követéséből erednek.

Néhányan képtelenek változtatni az életükön. Figyelembe kell venni, hogy a párunk az egyes szülői minták ereje miatt például nagyobb eséllyel válik rendetlenné, mint az anyja, vagy zsörtölődővé, mint az apja. Számtalan példa van, amikor az akarat nem elég erős a változtatáshoz.

A szülői minták követése viszont egyáltalán nem szükségszerű, hiszen minden ember tanulhat szülei baklövéséből, s másképp alakíthatja a saját életét.

Fontos, hogy ne akarjuk megváltoztatni a másikat, de segítsünk neki meglátni, megérteni a jelen és a múlt között húzódó összefüggéseket, segítsünk neki abban, hogy jobb házastárs, szülő lehessen.

Törekedjünk arra, hogy az együtt töltött idő során jó irányba változzunk, akár egymástól tanulva is, és igyekezzünk érettebb, kiforrottabb egyéniségekké válni. Lehet, hogy épp társunk hoz majd ki belőlünk olyan tulajdonságokat, amelyekről nem is tudtunk.

Fontos, hogy felismerd azokat a másoktól eltanult viselkedésformákat, amelyektől meg akarsz szabadulni. Ha ismered őket, képes vagy változtatni az „örökölt” családi rossz szokásaidon, és boldog párkapcsolatban lehet részed.

(Forrás:http://www.jstor.org/ Fotó:www.tagaytayweddingcafe.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!