S hogy ezt az aggályt elhallgattassa, csábítási tőkét gyűjt. Gyűjti a vágy szimbólumait. Azért gyűjtjük a tárgyakat, hogy ezáltal másokkal kommunikáljunk, hogy szeressenek minket, hogy elcsábítsuk őket.
A fogyasztás nem materializmus, hanem olyasvalami, amit lenyelünk és feláldozunk a csábítási tőkének nevében.
Vajon mihez vezet ez a jövőben?
- Felerősödhet az önimádó tőkésítési folyamat. S hogy hogyan, az nagyban függ a majdani szociális és technikai innovációktól. Ez a verseny a csábításért egyenlőtlenséget fog okozni, s lesz bőven magány, és frusztráció.
- De létezhet más mód is, ha lemondunk az elfogadás hisztérikus szükségéről. Tudatában kell lennünk a haszontalanságunknak. Miért is vagyunk haszontalanok? Azért mert ahhoz, hogy elfogadjanak, szükségünk van másra, hogy vágyakozzon ránk, ami azt mutatja, hogy nincs semmi természetes saját értékem.
Ha tisztában vagy mindezzel, az megkönnyíti a szerelmi kapcsolataidat. Szeretve akarsz lenni, tökéletesnek akarsz tűnni, hogy biztosítsd magad az értékeidről. Az ilyen párok teljesítmény-megszállottak, akik alulteljesítésnél bizony szakítani fognak.
A szerelem, mint gyengédség viszont elfogadja a szeretett fél gyengeségeit. Egy csomó báj és boldogság van a gyengédségben.
(Forrás: Yann Dall'Aglio:Szerelem — rosszul csinálod, Fotó:ewallpaperhub.com)
További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!
