- Félelem a változástól. Az egyén bár cseppet sem boldog, a kapcsolat ismerős, és megszokott, az újrakezdés pedig tele van bizonytalansággal. A szakítás utáni élethelyzethez rengeteg energia kell, ráadásul véget érhetnek baráti kapcsolatok, közös elfoglaltságok.
- A párkapcsolat határozza meg az identitást. Ha véget érne, nem érezné, hogy értelme van az életének.
- Az egyedülléttől való félelem. Ha egy ilyen ember mégis szakít, sokszor az előző kapcsolat feldolgozása nélkül zuhan bele egy újabb kapcsolatba.
- Önbizalomhiány. A kapcsolat ekkor menedék, ahol elfogadnak.
- Bűntudat. Fél, hogy megbántaná a másikat, vagy azt hiszi, párja nem boldogulna nélküle.
- Családi nyomás. A család szinte megtiltja a szakítást.
- Harag vagy gyűlölet. Az intenzív érzelmi erős köteléket és intimitást hoz létre a felek között.
(Forrás: lelkielet.hu /Fotó: godisbetter.org)
