Majd egy este, amint hazafelé autóznak, egy gondolat fut át Elaine elméjén, ő pedig – szinte gondolkodás nélkül – hangosan ki is mondja azt: - Észrevetted, hogy ma este már pontosan hat hónapja járunk együtt?
Ekkor csend üli meg az autót. Elaine számára ez nagyon is hangos csend. Így gondolkodik: A fenébe, ezt lehet, hogy nem kellett volna mondanom. Talán túl szorosnak érzi a kapcsolatunkat; lehet, attól tart, hogy megpróbálom belerángatni valamiféle elköteleződésbe, amit nem akar, vagy amivel kapcsolatban még bizonytalan.
Roger közben ezen morfondírozik: Hű! Hat hónap? Elaine pedig erre gondol: Végül is, én magam sem vagyok biztos benne, hogy egy ilyen kapcsolatot szeretnék-e. Néha úgy érzem, jó lenne, ha egy kicsit több szabadsággal rendelkeznék, hogy végiggondolhassam, vajon, tényleg azt akarom-e hogy ebben az irányban folytassuk, hogy ilyen nagy lépésekkel haladjunk … tulajdonképpen hová is? Továbbra is úgy fogunk találkozni, mint eddig? Vagy a házasság felé tartunk? Gyerekeink lesznek? Együtt éljük majd le az életünket? Készen állok vajon egy ilyen szintű elköteleződésre? Ismerem egyáltalán ezt az embert?
És Roger is gondolkodik: Akkor ez azt jelenti, hogy … lássuk csak … februárban kezdtünk el találkozgatni, közvetlenül az után, hogy megvettem az autót, ami azt jelenti, hogy … nézzük csak, mit mutat a kilométer-számláló? Te jó ég! Már rég olajcserére kellett volna vinnem a kocsit! Közben Elaine: Hát igen, ez felzaklatta. Látom az arcán. Talán teljesen félreértem az egészet. Talán többet akar a kapcsolatunktól, több intimitást, több elköteleződést; talán megérezte – mielőtt még én magam megéreztem volna -, hogy fenntartásaim vannak. Igen, biztosan erről van szó. Ezért nem hajlandó semmit sem mondani a saját érzéseiről. A visszautasítástól tart.
Roger pedig: És újra meg kell velük nézetnem a sebességváltót is. Nem érdekel, mit mondanak azok az idióták, de még mindig nem működik tökéletesen. És jobban teszik, ha ez alkalommal nem próbálják meg a hideg időre kenni az egészet. Hol van itt hideg? Harminc fok van árnyékban, ez pedig úgy vált, mint egy istenverte kukásautó! Én meg háromszázötvenezret fizettem azoknak a mindenre alkalmatlan tolvajoknak! Ezalatt Elaine: Most haragszik. És én nem is hibáztatom ezért. Én is haragudnék. Ó, istenem, annyira bánt, hogy kiteszem őt mindennek, de nem tehetek róla, hogy így érzek. Egyszerűen csak nem vagyok biztos magamban. Roger pedig: Nyilván arra hivatkoznak majd, hogy a garancia csak három hónapra vonatkozott. Pontosan ezt fogják mondani, azok a szemétládák! (Forrás: Dave Berry –Peers Network / Fotó:pixabay.com)
Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!
