Jump to content

Roger és Elaine története 2.rész

2015. 04. 29. 06:00

Elaine: Talán csak túl idealista vagyok, és még mindig a fehér lovon érkező hercegre várok, miközben itt ülök egy tökéletes és kedves ember mellett, akivel szeretek együtt lenni, aki valóban fontos nekem, és akinek úgy tűnik, én is tényleg fontos vagyok. Egy olyan ember, akinek önző, kislányos, romantikus képzelgéseimmel most fájdalmat okoztam.

Roger: Garancia? Garanciát akarnak? Hát majd adok én nekik garanciát!

- Roger – mondja ekkor Elaine hangosan. - Mi van? – néz rá riadtan Roger. - Kérlek, ne kínozd magad ezzel – rebegi Elaine, és a szemét ellepik a könnyek. – Talán sohasem kellett volna … ó, istenem, én annyira … - de a zokogástól nem tudja folytatni. - Mi van? – kérdezi Roger. - Tiszta bolond vagyok – zokogja Elaine. – Úgy értem, tudom, hogy nincs semmiféle herceg. Tényleg tudom. Ez merő ostobaság. Se herceg, se ló. - Nincs ló? – kérdezi Roger. - Azt hiszed, őrült vagyok, ugye? – kérdezi Elaine. - Nem! – mondja Roger, aki örül, hogy végre tudja a helyes választ.

- Csak arról van szó …, az a helyzet, hogy …. szükségem van egy kis időre – mondja Elaine. Aztán 15 másodperces szünet következik, miközben Roger a lehető leggyorsabb gondolkodásra késztetve agysejtjeit, megpróbál előállni egy biztonságos válasszal. - Igen – mondja végül. Elaine ettől mélyen meghatódik, és Roger kezéért nyúl. - Ó, Roger, tényleg így érzed? – kérdezi. - Így? Hogy? – kérdi Roger. - Hát az idővel kapcsolatban – mondja Elaine.
- Ó – mondja Roger – igen. Elaine ekkor teljesen feléje fordul, és mélyen a szemébe néz, amitől Roger kissé ideges lesz, mert nem tudja, mit fog most mondani, különösen, ha megint szóba hozza a lovat. - Köszönöm, Roger – szólal meg végül Elaine. - Köszönöm – mondja Roger.

Majd hazaviszi a lányt, Elaine pedig ráborul az ágyra, és ez a megtört, megkínzott lélek hajnalig zokog, megállíthatatlanul. Amikor Roger hazaér, fog egy zacskó chips-et, bekapcsolja a tévét, és azonnal elmerül egy teniszmeccs újrajátszásában, ami két cseh játékos között zajlik, akikről korábban sohasem hallott. Elméje leghátsó zugából egy halk hang arról próbálja meggyőzni, hogy valami nagyon fontos dolog történt ott a kocsiban, ám Roger szinte teljesen biztos benne, hogy sohasem fogja megérteni mi is az, ezért úgy dönt, jobb, ha nem is gondolkodik rajta. (Egyébként ez a hozzáállása az éhínséggel kapcsolatban is.)

Másnap Elaine felhívja a legjobb barátnőjét, talán még egy másodikat is, és hat teljes órán keresztül tárgyalják a történteket. Részletekbe menően, alaposan kielemeznek mindent, amit Elaine mondott, és mindent, amit Roger mondott. Újra és újra górcső alá vesznek minden egyes szót, minden egyes mondatot, és minden egyes mozdulatot, azt kutatva, lehet-e valaminek esetleg más jelentése, mint amire eredetileg gondoltak. Hosszasan tárgyalják a történteket: hetekig, vagy talán hónapokig is, anélkül, hogy végső következtetésre jutnának, és anélkül, hogy beleunnának. Ezalatt Roger egy napon egy Elaine-nel közös ismerősükkel teniszezik. Az egyik szerva előtt megáll, elgondolkodva összevonja a szemöldökét, és megkérdezi: - Figyelj, Norman, volt valamikor Elaine-nek egy lova?” (Forrás: Dave Berry Peers Network / Fotó:pixabay.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!