Elhisszük, hogy majd mi képesek leszünk megváltoztatni a férfit. Mert ez egy akkora, olyan, annyira kivételes szerelem, amilyet a világ még nem látott, sőt, ez a férfi sem! Majd a mi kedvünkért megváltozik! Ezért a kapcsolatért erőt vesz magán, vagyis dehogy, itt erőlködnie sem kell senkinek, mert ez az a szerelem, amire mindketten vártunk, és ezt ő is pontosan ugyanígy gondolja, ugyanígy érzi.
S hogy más nőkkel előtte úgy bánt, ahogy? Azok ők voltak. Azt ők hozták ki a férfiból, nem az az ő valódi természete. Kit ne lehetne kihozni a sodrából? Csak meg kell találni azokat az idegesítő helyzeteket és kötekedni kell vele, amikor semmi szükség nincs rá. Ilyesmi itt elő sem fordulhat.
Aztán mégis. Nem mondom, hogy mindig, de a legtöbb esetben amiről hallottam, vagy amit magam körül láttam, bizony megtörtént. A nők valamiért nem hiszik el, hogy amit a másik nővel megtesz a férfi, azt velük is. Úgy csinálnak, mintha süketek, vakok lennének. Persze lehet, hogy a szerelemtől az ember olykor tényleg az lesz, de azért nem árt gondolkodni és mérlegelni, elsősorban önmagunk miatt." Agatha Seymour
(Fotó:pexels.com)
