Ezek a kapcsolatok úgy működnek, mint a benzinmotor: apró robbanások sorozata indítja be a motort, amely fokozatosan mozgásba lendül. A kis válságok, rövid életű veszekedések és ideiglenes diszharmóniák így vezetnek lassú, fokozatos fejlődéshez. Persze a házasságnak meg kell felelnie bizonyos feltételeknek ahhoz, hogy ez a fejlődés megtörténhessen, különben már az első konfrontáció alkalmával egyszerűen szétrobban. Tehát a kapcsolatnak erősnek kell lennie.

Az erős kapcsolat egyik elsődleges jellemzője, hogy mindkettőtöknek készen kell állnotok az esetleges problémákkal való szembenézésre. Igenis legyen civakodás, veszekedés. Késznek kell lenned arra, hogy minden kitörést, legyen az akár jogos, akár nem, csiszolódási pontnak tekints. Általánosságban a kitörés erejét egyfajta fokmérőnek tekintheted a felgyűlt frusztráció mérésére, és ez olyan dolog, amit érdemes komolyan venned. Ha a veszekedést vagy kitörést úgy tekinted, mint egy valamelyik fél számára fenntarthatatlan állapot kifejeződését, logikus, hogy az adott helyzeten változtatni kell.

A változtatás milyensége és tárgya a felek megállapodásának kérdése. A jól működő megállapodás feltétele az, hogy mindkettőtök képes legyen méltányosan szemlélni saját magát és a másik felet. Sőt több is ennél: az, hogy a döntéshozataloknál ne csupán az ésszerűség vagy az érzelmi megfontolások, de mindenekelőtt az egymás iránt érzett szeretetetek játssza a döntő szerepet. Ez az erős kapcsolat második jellemzője: az a képesség, hogy mindig visszataláltok eredeti szerelemérzésetekhez, és képesek vagytok azt egymás felé fordítani.

A harmadik jellemző, amelynek az erős kapcsolatnak meg kell felelnie, a szándék megléte. Készen kell állnod arra, hogy a lehető legjobbat hozd ki a dologból. Hogy mozgósítsd az akaratodat. Hajdanán, amikor a szociális háló még nem létezett, az emberek többsége rákényszerült, hogy a házastársával maradjon. Hogy ez inkább előny volt-e, vagy hátrány, nem tudom megítélni. Mindenesetre az együtt maradás kényszere javára válhat a házasságnak abban az értelemben, hogy valószínűleg előbb leszel hajlandó mozgósítani az akaratodat a cél érdekében. Ha tudod, hogy nem változtatható, hamarabb fogod mozgósítani az energiáidat annak érdekében, hogy élhetővé tedd."

Az erős kapcsolat negyedik és utolsó jellemzője a türelem. Lehetetlenség a két ember között fennálló súlyos problémát egyik napról a másikra megoldani. Időt és nyugalmat kell biztosítani egymásnak a változtatáshoz és a másik viselkedésmódba való továbbfejlődéshez. Ehhez türelem kell.Annak a kapcsolatnak tehát, amelyben a fejlődés útján haladva mindkét fél képes a felszínes viszonytól a lényegi mélységig eljutni, négy jellemzőnek kell megfelelnie:

 1. készség a problémákkal történő szembenézésre;
2. képesség arra, hogy az eredeti szerelmet mindig felélesszék
és egymás felé fordítsák;
3. szándék a kapcsolat javítására és elmélyítésére;
4. türelem, hogy a fejlődés folyamatára időt hagyjanak.

 De akkor miért van az, hogy sok házasság, amely eleget tesz ennek a négy jellemzőnek, látszólag mégsem működik sokkal jobban, mint az együttélés felszínes formái? Hogyan lehet, hogy azok a kapcsolatok, amelyekben a felek éveken át nyíltan megvitatnak mindent, és elbeszélgetnek a hogyanokról és miértekről, később mégis azt az érzést keltik bennük, hogy egyetlen lépéssel sem jutottak előbbre?

Azért, mert általában nagyon nehéz az értelem, a tudatosan megélt érzelem, a szerelem, sőt az elutasított érzések bevonásával elbeszélgetni egymással. Gyakran felettébb nehéz különbséget tenni az érzelmi alapú és az ésszerűségen alapuló elbeszélgetés között. Az ésszerű beszélgetés olyasmi, mint a logikus gondolkodás: csak az értelmedből kiindulva beszélsz és gondolkodsz. Csakhogy nagyon is lehetséges, hogy értelmed egészen más gondolatokat sugall, mint az érzelmeid. Könnyen elképzelhető, hogy értelmed belenyugszik egy helyzetbe, de mélyen rejlő érzelmeid továbbra is tiltakoznak ez ellen. Értelmes elbeszélgetésnek azt nevezem, amelybe az érzelmeket is beleviszed. Sokszor nagyon nehéz rendet teremteni saját érzéseid között. Bizonyosan nem könnyű elfojtott érzelmeket felszínre hozni, és főleg nem egyszerű egy beszélgetésben kifejezni és megvitatni azokat.

Ehhez járul még – és ez talán fontosabb is –, hogy a kapcsolat egy sor olyan sablonnak és törvényszerűségnek alávetett, amelyek nehézzé, ha ugyan nem lehetetlenné teszik az érzelmi alapú beszélgetést. Igencsak furfangosnak kell lenned ahhoz, hogy ezeket a sablonokat önállóan lerombold; türelmednek módfelett nagynak kell lennie, ha segítség nélkül akarod megvalósítani ezt a fejlődést. Őszintén meg kell mondanom, nagyobb esélyt látok arra, hogy ez a fejlődés félresikerül, mint hogy eredménnyel jár. Legalábbis óriási a veszélye annak, hogy az évek folyamán besavanyodsz, megkeseredsz vagy megkeményíted magad."