Előfordulhat, hogy már megpróbáltuk megváltoztatni őt vagy a helyzetet, de nem igazán sikerült. Amikor nagy gondokkal szembesülünk a párkapcsolatunkban, érdemes olyan cselekvési lehetőségeket is átgondolni, amelyek abban segítenek, hogy együtt tudjunk élni a jelenlegi nehézségekkel, és a lehető legtöbbet hozzuk ki a helyzetből. Bár ez az út eleinte herkulesi erőfeszítéseket követelhet meg tőlünk, átsegíthet bennünket a nehezén, és elérkezhetünk egy olyan pontra, amikor már vagy készen állunk a nagyobb változásra, vagy kilépünk a helyzetből (és a kapcsolatból), vagy pedig sikerül leküzdenünk az akadályt, és jobb idők jönnek.
Azok, akik ezt az utat választják, nagyon értékesnek találhatnak három kutatási vonalat, illetve azok eredményeit. Az első a házasságon kívüli vigasz- és örömkeresés (családtagoknál, barátoknál).
A második az új, kiegyensúlyozott utak és módok keresése a közelség elérésére, valamint a mindennapi életünk megfigyelése és értelmessé tétele.
A harmadik a megbocsátás útja.
A madártávlat technikája
Nem hívnánk zűrös házasságnak azt a párkapcsolatot, amelyben nem érik egymást a viták és veszekedések: „Ma hűvösen viselkedett velem az asszony.” „Megalázott a barátai előtt a férjem.” „Visszautasított a feleségem, amikor kifejeztem neki, hogy szeretem.” „A férjem úgy vett meg egy drága dolgot, hogy nem beszélte meg velem.” „Sokáig kimaradt a feleségem, aztán amikor hazajött, szinte elbújt előlem.” „A férjem a tiltakozásom ellenére vacak kajával etette meg a gyerekeket.” „A feleségem a legkisebb dolgokon is felhúzza magát.” „A férjem elérte, hogy komplett idiótának érezzem magam.” „Nem láttam a feleségemen, hogy érdekelné, amit mondok neki.”
Valósággal kimerít és elszomorít már az is, ha belegondolok, mennyire fájnak az ilyen incidensek. Ha a fentiek valamelyike történik velünk, általában addig rágódunk rajta – passzívan és ismétlődően –, míg belefájdul a fejünk az ellenvádakba, az aggodalmakba, az elutasításba, a bosszúságba, a kételkedésbe, a kétségekbe és a sérelmekbe. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy minél többet rágódunk egy sértésen vagy gondon, annál rosszabbul érezzük magunkat, annál torzabb következtetéseket vonunk le, és annál messzebbre kerülünk a megoldástól vagy a kiúttól.
Az húzódik meg emögött, hogy amikor úgy gondolkodunk egy rossz élményen, mintha külső megfigyelők lennénk – mintha távolról figyelnénk saját magunkat –, akkor képesek vagyunk úgy újraértelmezni az élményt, hogy az segítsen megérteni és lezárni a dolgot. Ezzel szemben amikor a saját nézőpontunkból idézünk fel el egy negatív élményt – mintha még mindig benne lennénk –, akkor az lesz a vége, hogy beleszakad a szívünk a részletek felidézésébe, abba, hogy ki mit mondott, és ki hogyan érezte magát.
A vizsgálatok azt mutatják, azok az emberek, akik képesek távolságot tartani önmaguktól, vagyis „madártávlati nézőpontot” alkalmazni olyan helyzetekben, amikor egy nemrégiben megesett incidens során elutasítást tapasztaltak vagy dühösnek érezték magukat – vagy ezt keltette bennük a kísérletvezető –, nagyobb valószínűséggel próbálják építő módon megoldani a problémáikat, és kisebb valószínűséggel viszonozzák a párjuk részéről tapasztalt ellenséges viselkedést. Az önmagunktól való távolságtartás ráadásul a harag, a szomorúság és a pesszimizmus ellen is megvéd bennünket, és kevésbé reagálunk élettani szinten a stresszre (s ezzel együtt csökkennek például a kisebb vérnyomás-emelkedések), ami nemcsak az érzelmeinknek tesz jót, hanem a testi egészségünk javát is szolgálja.
Egy teljesen új kutatási vonalból felsejlik a fájdalmas élmények egészségesebb feldolgozási módja, nevezetesen hogy „önmagunktól eltávolodott” nézőpontból érdemes elemeznünk a negatív érzéseinket és bajainkat. Úgy is mondhatnánk, hogy meg kell próbálnunk a másik ember szemével megfigyelni önmagunkat, és úgy gondolni saját magunkra, mintha madártávlatból néznénk. Sőt kimondottan el kell kerülnünk a múltbeli élményeken való gondolkodást és ezek felelevenítését a saját lelki szemeink előtt (pl. egy vita vagy egy megaláztatás képzeletbeli újrajátszását), mivel az ilyen „önmagunkba merült” nézőpont rendszerint csak káros rágódást eredményez.
