Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.
S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk,
s nevetünk rajta egyet.
Van hogy hú de megutállak,
és van hogy újra beléd esek,
van hogy semmi se fáj tőled,
és van amikor már egy ujjad is porig éget.
S van hogy semmi az egész,
van hogy örülök a félnek,
van hogy semmi se szép,
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.
