Mit nevezünk hiperszexualitásnak?

A hiperszexualitás,(nimfománia, erotománia) egyfajta szexuális túlfűtöttség. A kényszerbetegségek közé sorolható, mely során a betegségben szenvedő egyén kényszeres szexuális vágyat érez, valódi érzelmektől mentesen. Ez a probléma képes megmérgezni az emberek mindennapi életét, azonban orvosi segítséggel kordában tartható, és a betegnek nem kell lemondani az egészséges szexuális életéről sem. A szexualitás az egészséges élet része. A hiperszexualitásban szenvedők, állandó és kényszeres szexuális vágyat éreznek, melynek nem feltétele a valós érzelem, a romantika, a szenvedély. Kizárólag a testiségre koncentrálódik.

Mik a tünetek?

Az erotománia tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, a leggyakoribb tünetek melyek mindenkire egyaránt jellemzőek, akik a betegségtől szenvednek, a következők

-Az állandó nemi vágy következtében túl sok szexuális partner, gyakori egyéjszakás, rövid kalandok, magas számú párkapcsolat

-A betegségben szenvedők, gyakran vágyuk kielégítése érdekében nem riadnak vissza az ismeretlenekkel, és prostituáltakkal folytatnak szexuális viszonyoktól

-Jellemző rájuk az internetes, telefonos és egyéb szexuális szolgáltatások igénybevétele

-Mindennapos, túlzott pornófilm nézése

-Pornográf tartalmú újságok, filmek stb. vásárlása

-Gyakori maszturbálás

-A hiperszexualitásban szenvedőknél nem ritka,a szadista vagy mazochista szexuális együttlétben való részvétel, ahol a dominanciát bevethetik

A szexuális aktusok ezeknél a betegeknél nem érzelmi kötődésen alapulnak, a szex csak a testiségre koncentrálódik.

A hiperszexualitás kialakulásának a hátterében gyakran áll elfojtott lelki probléma, depresszió, magányosság, esetleg túlzott stressz. A beteg ilyenkor a szexuális együttlétben keres vigasztalást, anélkül hogy hosszú távon el kellene köteleződnie. Nem ritka, hogy ezeket a betegeket érte valamilyen szexuális abúzus az élete során, melyet nem tudtak feldolgozni, így alakult ki náluk ez a fajta viselkedészavar. Az erotomániában szenvedők tisztában vannak azzal, hogy jelentősen ki vannak téve a különféle nemi betegségeknek, azonban nem érdeklik őket az ezzel járó következmények, mint ahogy az sem, hogy a betegség következtében könnyedén elveszthetik azokat az embereket, akik érzelmileg kötődtek hozzájuk. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy a túlzott szexuális étvágyukat minden nap csillapítsák.

Az erotomán betegek ránézésre ugyanolyan életet élnek, mint bárki más, sokan élnek házastársi vagy élettársi kapcsolatban, ám az érzelmi intimitást nem tudják megélni. A betegség hetero-, homo-, és biszexuális embereknél is jelen van.

Mi állhat a kialakulásának hátterében?

Kutatásokkal a mai napig próbálják megfejteni, hogy valójában mi okozhatja ezt a túlzott szexuális vágyat, azonban bizonyított magyarázatot még nem találtak rá. Különféle feltételezések azonban születettek a kiváltó okok megmagyarázására. Orvosi kutatások szerint, hátterében állhat az agy rendellenes fejlődése, olyan agyi területek betegsége, mely a szexualitásért felelős. Mindemelett bizonyos gyógyszerek szedése is kiválthat szexuális zavart a betegeknél. (ilyenek a dopamin gátló gyógyszerek)

Az agyban található különféle kémiai anyagok, mint a szerotonin, dopamin, norepinefrin, mind közrejátszanak a szexualitással kapcsolatos viselkedési normák kialakításában. Ha ezeknek a neurotranszmittereknek a termelődése, egyensúlya megváltozik, az is szexuális problémákhoz vezethet. Egyes kutatók szerint, az agyi keringésben bekövetkezett változás a felelős a megszállott szexualitásért.

A betegség nőket és férfiakat is egyaránt érinti, bár leginkább a férfiak körében elterjedt.

Orvosi segítségre van szükség…

A legtöbb beteg, valójában nincs is tudatában a betegsége meglétével, hiszen teljesen normálisnak érzékeli a túlzott szexualitást. Azonban az erotomán betegeknek orvosi segítségre van szükségük, hogy kordában tudják tartani a túlzott szexualitást. A szexualitás egy nagyon kényes téma, melyről a legtöbb ember nem szívesen beszél, főleg nem idegenek előtt. Az erotomán betegek esetén, pszichológus segítségével elsőként a háttérben meghúzódó elfojtott problémákat kell felderíteni, melyek okozói lehetnek a betegségnek. A betegnek félre kell tennie a szégyenérzetét, ha a gyógyulás útjára szeretne lépni.