A nő dolga, hogy engedje az udvarlást, a férfié pedig az, hogy a kiszemelt hölgyet meghódítsa. Amennyiben ez nem sikeres, akkor viszont elfogadva a tényeket, álljon odébb. Nehéz kosarat kapni, de udvarolni is. Nőként pedig nem a mi dolgunk az udvarlás. Habár a férfiak egy része szereti, hogy egy nő bátor és kezdeményező, az mégsem egyenlő az udvarlással. Az már nem túl tetszetős, ha egy nő hevesen és határozottan udvarol a kiszemelt férfinak. Attól a ponttól kezdve a férfi akár teljesen meg is torpanhat, hiszen az ő szerepét vették át. Egyszóval, nőként udvarolni biztosan nem előnyös. A túlságosan megszeppent és visszahúzódó hölgyeket azonban észre sem veszik a férfiak, vagy éppen ez a félénkség riasztja el őket, tehát az arany középút a járható.

Amikor megtetszik valaki, akkor azt tudatni szeretnénk vele. Csakhogy a nyílt közlés túl direkt, túl tolakodó, és talán ijesztő is lenne a kiszemeltnek, ezért valahogy máshogy kell tudtára hozni. Néhány női praktika segíthet a szimpátia kifejezésében.

Ha már ismert a nekünk tetsző személy, tudjuk a nevét is, vagy a név ismerete nélkül is gyakran futunk össze vele, akkor az első kapcsolatfelvétel a tekintettel kezdődik. Ha mélyen a szemébe nézünk, az nemcsak az egyenességet közvetítheti felé, hanem nyomot is hagyhatunk benne. Talán akkor elindul valami köztünk. Lehet, hogy ez lesz az a pillantás, ami elindít köztetek valamit. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne bámulásba csapjon át az ártatlan pillantás. A néhány másodpercnyi összekötődés a tekintet által nem azt váltja ki, mintha valakit bámulunk. Ez utóbbi kellemetlenül érintheti a kiszemeltet, és nemhogy felkeltenénk az érdeklődését, de egyenesen kerülni fogja a szemkontaktust.

Amikor már néhány összepillantás megvolt, akkor egy halvány mosollyal jelezhetjük, hogy örömünkre szolgált. A mosollyal csak megerősítjük azt, hogy szimpatikusnak tarjuk.

Ha a kiszemelt még ismeretlen, és mégis egymásba botlunk, akkor egy hallható, nem túl erélyes, nem is túl visszafogott köszönés biztos nem árthat. Még ha nem is fejlődik sehová a kapcsolat, akkor is arról tanúskodik, hogy jól neveltek vagyunk. Lehet, hogy nem lesz folytatás, de legalább elindult valami. Könnyen lehet azonban, hogy a kiszemelt tovább folytatja velünk a társalgást.

Amennyiben többet meg szeretnénk tudni róla, akkor némi kérdezősködéssel többet meg lehet tudni róla. Talán egy barát, családtag, szomszéd, munkatárs meg tudja mondani a nevét, és így már a közösségi is rá lehet keresni. A nevén kívül a barátok és a kollégák talán még több információval elláthatnak. Megtudhatjuk, hogy hol szokott ebédelni, és akár mi is ott fogyasztjuk el az ebédünket, szigorúan véletlenül. Megjelenhetünk egy közös rendezvényen, ahová ismert, hogy ő is jelen lesz, felbukkanhatunk az edzőteremben, ahová jár. Ez azért ne legyen mindennapos, hagyjunk teret a képzelődésnek, és ne legyen túl sok a véletlen. Ám talán éppen ezeknek a „véletleneknek” köszönhető lesz az, hogy felfigyel ránk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!