Sok mindentől függ az, hogy életünk merre veszi az irányt. A legnagyobb beleszólásunk még így is nekünk van, javarészt tehát saját magunk befolyásolhatjuk utunkat. Egy párkapcsolatba is viszünk saját döntéseket még akkor is, ha az két ember közös döntése. A párkapcsolat felbontásának is közös döntésnek kellene lennie, ennek ellenére nem biztos, hogy azt jelenti, mindketten túl lépnek a szakításon. A bent maradt tüskék, a sérelmek elkísérhetnek akár életünk végéig, és ennek nemcsak a válás lehet az eredménye, hanem egy további boldogtalan élet. A szakítás, válás azért történik meg, mert valaki vagy valami miatt megromlott a felek közötti kapcsolat, az együttélés nem működőképes. A legjobb ilyenkor rövidre zárni, és mindenki mehet a maga útján tovább. Még egy közös nevezőre hozott szakítás is lehet nehéz, de ahol gyerekek vannak és nagyobb vagyon, az nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is megkínozza a családokat. Egy ilyen szétválás után még akkor is mélyre süllyedhetünk, ha mi magunk kezdeményeztük az elválást.

Egy új életbe kell belekezdenünk szakítás után. Még, ha annyira tarthatatlan volt az állapot, és örömteli, hogy végre egyedül lehetünk, akkor meg máson aggódunk. A új élettől való félelem rátelepedhet az életünkre. Újból egyedül kell megbirkózni mindennel és talán megrendült önbizalmunkkal, önértékelésünkkel is szembe kell nézni.

A kapcsolat, összeköltözés, házasság elején senki nem gondolta, hogy ennek a szerelemnek vége lehet. Ezzel mindenki így van, hiszen az már rég rossz, ha olyan dolgokat viszünk bele a párkapcsolatba, ami a jövőre kivetítve sötét és negatív. Ettől függetlenül sokan eljutnak ebbe a fázisba. Vannak, akik már jó ideje ebben a negatív és szürke módban élnek, de nem lépnek semerre és nem is változtatnak semmin. Mások pedig nem viselik jól az ilyen környezetet és hangulatot, ezért nagy döntést hoznak, a szakítás mellett döntenek.  

A párkapcsolatok alanyai és történetei nagyon különbözőek, de az alapjai ugyanazok. Ha meghanyatlott a kapcsolatunk, véget is ért, talán arra is sokkal élesebben reagálunk, hogy a környezetünkben mi zajlik. Észrevehetjük, hogy nagyon sok jónak ítélt kapcsolat nem is olyan rózsás, mint gondoltuk. Olyan párok válásáról is tudomást szerezhetünk, akik mintaértékűnek éltek. Ezek szerint ennyire boldogtalanok vagyunk? Ha mély ponton van az életünk, hogyan találhatunk rá a boldogságra?

Egy komoly veszteség, mint amit a szakítás vagy válás jelent, ki kell heverni. Képletesen értve, de el kell temetni, meg kell gyászolni, és ez időbe telik. Nem kell és nem is szabad újabb kapcsolatba belemenekülni. A magánytól való félelem terelhetne ilyen útra, de ellen kell állni. Az egyedüllét nem magányt jelent, de egyedül lenni azt is jelentheti, hogy újra felépítjük önmagunkat, megtaláljuk az életünket, utunkat. Ehhez ugyancsak időre van szükség. Ebben az időszakban pedig koncentráljunk önmagunkra, a légzésünkre. Ha épp nem is vagyunk kapcsolatban, biztos van olyan személy körülöttünk, aki szívesen veszi, ha megöleljük, és az mindenkinek jót tesz. Értékeljük át az életünket és azért legyünk hálásak. Nem árt, ha a belső feszültségeinktől meg tudunk szabadulni, és a beszélgetések sokat oldhatnak ezen. Találni kell új hobbit, szórakozást, kikapcsolódást, amely nem hagyja, hogy belesüppedjünk önsajnálatunkba. És mire észrevennénk, már nem is vagyunk boldogtalanok.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!