Egy hosszabb kapcsolatból kilépni nem egyszerű dolog, még akkor is lehet fájdalmas, ha már végképp megérett a szakításra. Sokan ilyenkor szinte foggal-körömmel igyekeznek visszakapaszkodni abba, ami már érezhetően nem jó, de még mindig biztosabb, mint az egyedüllét. Ez az egyedüllét az, ami rettegéssel tölti el az emberek többségét. Egyedül maradunk gondunkkal, bajunkkal, de az örömeinkkel is. Márpedig a szakítás után nem túl rózsásan érezzük magunkat és még a gondolataink is démoni.

Még akkor is, ha tudjuk, hogy az elválás nagyon fájdalmas lesz mindenki számára, mégis muszáj megtenni, ha nemhogy pluszt nem ad senkinek, de csak fájdalmat okozunk egymásnak. Ekkor döbbenünk rá, hogy nem folytatható a dolog, ha épen akarjuk megúszni. Muszáj továbblépni és haladni. Bármilyen határozott is ez a döntésünk, attól még lehet nagyon fájdalmas. A nők esetében a fájdalom enyhítése a legtöbbször sírásban fejeződik ki, így az első időszakban nagyon sok könnycseppet morzsolunk el. Siratjuk a múltunkat, siratjuk azt, hogy újból egyedül vagyunk, és ilyenkor nem érezzük azt sem, hogy milyen új lehetőségeknek adhatunk teret. Nem érezzük, és még nem is akarjuk ezt érezni, inkább sajnáljuk magunkat. Talán még nevetségessé is válunk eközben, és iszonyatos szerencsések vagyunk, ha csak magunk számára leszünk azzá, nem pedig a külvilágnak is.

A sírás lelki oldás a nők számára, úgyhogy nincs azzal gond, ha alaposan kisírjuk magunkat. Ez az állapot kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tart akkor, ha tényleg nagy szerelmet kell magunkban eltemetni. Természetesen egy elválás lehet könnyebb is, ha már kín volt az együttlét. Ettől függetlenül nem biztos, hogy arra vágyik az ember, hogy ismét egyedülállóként keresse a párját a világban.

Miután hagytuk, hogy szívünkből minden fájdalom távozzon, az életre újból másképp tudunk tekinteni. Ez az a pont, amikor rájöhetünk arra, hogy a szakítás fájdalmas, mégis szükséges lépés volt az életünkben, és tele vagyunk új lehetőségekkel. Ezzel a felismeréssel felvértezve sem kell azonnal újabb párkapcsolatban gondolkodnunk még akkor sem, ha az egyedülléttől tartunk, vagy ha hódolok ostromlása ér.

Engedjük meg magunknak, hogy érzelmeink csillapodjanak, tisztuljanak. Egyedül lenni nem rossz állapot, ha nem úgy tekintünk arra, mint ördögtől való. Lehetőség arra, hogy újból visszataláljunk önmagunkhoz. Felfedezhetünk olyan tevékenységeket, amelyben kiteljesedhetünk. Újra élhetünk azzal, hogy több időt töltsünk a családunkkal, a barátainkkal. Rájöhetünk arra, hogy az otthonunkra is ráfér némi változtatás, mert túlságosan emlékeztet a párunkkal egykori életünkre. Némi selejtezés, átrendezés, festés segíthet a múltat feledtetni, új életet kezdeni, amibe az új ruhák és cipők vásárlása is beletartozhat, és a női léleknek igazi kielégülést is adhat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!