Kincset érő a család és a barátok közelsége, szeretete, de a szerelemre is vágyik mindenki. Szeretni és szeretve lenni, szerelemben égni. Vágyjuk, ha még sosem tapasztaltuk meg, és vágyjuk akkor is, ha már többször is átéltük. Mert szerelemek között is nagy különbségek lehetnek. A mindent letaroló és maga körül mindent felperzselő szerelem mellett létezik egy visszafogottabb, lassabban kinyíló érzés, amely hosszabb távon jelenthet kapcsolatot, mint a kezdetben nagy lángon égő.

Az évek tapasztalatokkal gazdagítanak, és ahogy telik az idő a fejünk felett mások lesznek a fontosak, mint fiatalabb korunkban voltak. Már nem vágyunk mindenki figyelmére. Sokkal inkább keressük azt a kapcsolatot, amelyben saját magunkat látnak, és mi is a lélek lecsupaszított mivoltát fedezzük fel a másikban, ráadásul az tetszik. A külsőségek már nem elsődleges szempontok, hiszen jól tudjuk, hogy a csomagolás mindegy, ha a tartalom romlott.

Az érett kapcsolatunkban a bizalomra építünk. Ennek bármilyen kicsi megingása is kegyetlenül a végezhet a kapcsolatokkal. Természetesen szükség van az alkalmazkodásra, olykor némi megalkuvásra is, de amikor a bizalom meginog, akkor vagy nehéz mindennapok következnek, mert kerüljük egymás tekintetét, csendben elkerüljük egymást, vagy véget ér a kapcsolat. Ha az előbbi mellett tartunk ki, legalább olyan lélekgyilkos tud lenni, mint ha lezárunk egy szerelmet. Amikor teret engedünk annak, hogy ne szeressük egymást, sőt, ahelyett úgy járunk-kelünk otthon, hogy minél kevesebbet találkozzunk a társunkkal, akkor a kapcsolat napról napra gyengülni fog. Tovább is mennénk. Ha egy korábbi kapcsolat sérelmeit cipeljük magunkkal, akkor az új szerelemben is érvényesíteni fogjuk a bizalmat, így láthatatlanul és tudattalanul is ellehetetlenítjük magunkat, a kapcsolatunkat.

Az érett, tapasztaltabb korban megélt szerelem létezik, és teret kell annak engedni, de el kell felejteni egykori sérelmeinket. Ha nincs igazi bizalom, nincs semmi kapaszkodónk a szerelemben. Ne rontsuk el azzal, hogy új kapcsolatunkat egy korábbihoz hasonlítgatjuk. Ne rontsuk el azzal, hogy nem bízunk meg a párunkban. És ne rontsuk el azzal, hogy indokolatlanul feltörő féltékenykedéssel gyötörjük a társunkat.

Ha nincs bizalom, nem is vagyunk érettek a tartós és komoly kapcsolatra. A bizalmunkat azonban el lehet játszani. A megbocsátás egyéni döntés, amellyel nem szabad visszaélni. Egy idő után atomjaira hullik az egykori bizalom, amely utána már nem összeilleszthető.

Eljön az életünkben az a pont, amikor már csakis annak a személynek a befogadására vágyunk mind testileg, mind lelkileg, aki feltételek nélkül elfogad, és akinek befogadását hasonlóan éljük meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!