Az ember szinte naponta hazudik. Ha nem másnak, hát magának, de szinte mindennaposak az életünkben azok a kisebb és nagyobb ferdítések, amelyekkel magunkat vagy másokat akarunk megvédeni, jobb fényben feltüntetni.

A füllentés teljesen emberi viselkedés, és mindenki csinálja. A füllentés a hazugság enyhébb, inkább csak szépítő formája, de akkor sem az igazat mondjuk, még ha fel sem érnek természetesen a nagyobb volumenű hazugsággal.

Mindenkinek vannak titkai, de egy jól működő párkapcsolatban nemcsak a jót kell megosztani a társunkkal, hanem a rosszat is. A kellemes beszélgetések, a jó kommunikáció nem hagyja, hogy titkaik legyenek egymás előtt a pároknak, azonban ez nem mindig működik.

A legtöbb esetben olyan dolgot titkolunk, vagy torzítunk társunk elől, amelyet nem szeretnénk, hogy megtudjon, vagy legalábbis kevésbé rondítson bele a rólunk kialakított képbe. Még a kis hazugság is hazugság, és úgyis kitudódik, ezért ha a lelkünket nyomja, mert valamit nem mondtunk el őszintén párunknak, akkor az érdemes bevallani.

Nem mindegy ám, hogy mikor. A kisebb kozmetikázás esetén is érdemes a legmegfelelőbb időt kivárni arra, hogy bevalljuk hazugságunkat. Talán csak a számunkra nyomasztó az egész. Könnyen lehet, hogy a párunk nem is fogja érteni az okát, hogy miért füllentettünk, és nagy dolgot sem csinál belőle.

Az időzítés mindenképp fontos, mint ahogy az is, hogyan valljuk be a hazugságot. A mondandónk legyen minél tisztább, őszintébb, és a lehető legrövidebb, amelynek a végén kérjünk őszintén elnézést azért, mert nem ilyen kanyart vittünk a történésekbe.

A sokkal jelentőségteljesebb hazugság esetében is az őszinteség, a letisztult történet a legcélravezetőbb. De hogy lássa a párunk, hogy a hazugság miért történt meg, fel kell vázolnunk a történteket, az akkori érzelmeket, ami akkor történt. Azt is el kell fogadnunk és vállalnunk, ha hibáztunk. És még ha némi szerepe is volt a hazugságban a párunknak, ne próbáljuk meg ráhárítani a felelősséget. A mi hazugságunk a sajátunk. Ha érintett is benne, mégsem ő hazudott nekünk, hanem fordítva. A támadás nem jó taktika.

Meg kell engedni azt, hogy haragudjon ránk a társunk akkor, ha hazudtunk, ha átvertük. Ez mindenképp fájdalmas tapasztalás lehet, de ha a kapcsolat alapja megingathatatlan, akkor előbb vagy utóbb megenyhül majd irányunkba. Még azt is becsülni fogja, hogy őszinték voltunk annak ellenére, hogy előtte hazudtunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!