A veszekedés nem a legkedvesebb szórakozásunk, azonban olykor igenis szükséges felemelni a hangunkat, kimondani gondolatainkat, véleményünket.

A párkapcsolatok időtartamát nagyban megnyújthatja, ha az őszinteségre, nyíltságra és szeretetre van alapozva. Ezek ugyanis a feltételei annak, hogy még a fennálló problémát is együtt tudjuk megoldani.

Természetes vágyunk ugyan, hogy a veszekedést elkerüljük, azonban a konfrontáció mindenáron történő elkerülésével a gondok nem oldódnak meg, hanem egymásra rakódnak. Ha nem is szeretjük a vitákat, azért mégiscsak nagy szerepe lehet abban, hogy a nézetbeli különbségek felszínre törhessenek. Természetesen az sem a legjobb megoldás, ha minden apróságot szóvá teszünk, mint ahogy az sem, ha sosem beszélünk arról, ha valami nem tetszik.

A megoldás ezek között a végletek között húzódik.

Emberek vagyunk, tele jó és rossz szokásokkal. A szerelmünk ezekkel együtt szeretett meg, így az együttélés során is fel-feltűnnek. Vannak jobb, rosszabb és sokkal rosszabb napjaink, amikor olyat teszünk vagy mondunk, amit nem kellett volna. Attól vagyunk felnőttek, hogy még a nem jó viselkedésünket is felvállaljuk és tudunk bocsánatot kérni. Nem szégyen tehát a párunk elé állni, és azt bevallani, hogy hibáztunk azzal, amit és ahogyan mondtunk, és ahogyan cselekedtünk. A beszélgetés során - amennyiben a problémára való gyógyír közös keresése a cél – nem csak a másik fél hibáit soroljuk fel. Ez bizonyára veszekedést szül, azonban a megoldáshoz nem fog közelebb vinni, mert sértegetés, megbántás lesz az eredménye. Szükséges, hogy magunkhoz is hűek és őszinték tudjunk maradni. A problémák megbeszélésekor igyekezzünk más szempontokat is figyelembe venni.

Van, hogy egy ártatlannak induló beszélgetés veszekedésbe torkollanak, de még a vészhelyzetben is figyelni kell a szavunkra. Mondjuk ki őszintén azt, ami bennünk van, de tegyük félre a sértegetést. Helyette hagyjunk lehetőséget arra, hogy a másik fél is megszólalhasson, kérdezhessen. Abban is teret kell adni, hogy a társunk is elmondhassa a saját nézőpontját, hiszen lehet, hogy semmi rossz nem volt abban, amit akart, csak mi értelmeztük azt félre, esetleg ő nem intézte a legjobban.

Amikor a gondolataink és az érzéseink nincsenek összhangban, az bennünk is hatalmas frusztrációt kelt, de ha ezt kivetítjük a másik félre, ne csodálkozzunk, hogy értetlenül áll a probléma előtt. Ha nem tudja, hogy mi a gond, akkor a megoldás is távoli.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!