Amikor véget ér egy kapcsolat, az ember számot vet az életével. Mi volt a gond, hogy vége lett? Volt egyáltalán szerelem, vagy csak azt hitték, hogy az AZ? Ilyen és hasonló kérdések vetődnek fel az emberben. Egészen addig azt gondoljuk, hogy életünk során már akár többször is voltunk szerelmesek, amíg meg nem találjuk azt, akivel az igazi, nagy, hosszan tartó szerelmet meg nem tapasztaljuk. Milyen jelek utalnak arra, hogy amit érzünk az nem szerelem?

Tökéletesség

Azt érezzük, hogy nála tökéletesebb ember a Földön nincs is. Mind a belső, mind a külső az, amire vágytunk és most a miénk. Büszkék vagyunk magunkra, azonban ez sokkal inkább bálványozás, rajongás, mint szerelem. Aztán eltelik kis idő (akár napok, hetek) és lehull a lepel. Már nem is olyan szép és jó minden, mint ahogy gondoltuk és a tökéletesség varázsa is elillan.

Szenvedély

Heves érzelmek dúlnak mindkét félben. Olyan, amit talán eddig még nem is éreztetek. Naná, hogy azt szeretné az ember, hogy ez örökké így legyen. Az ilyen heves izzás hamar felemészti az embert, és nem szerelemről van szó, hanem izgalmas, szenvedélyes testi kapcsolatról, amely amilyen hamar érkezett, olyan hamar távozik az ember életéből. Talán így a jó, mert ez a hőfok megégetné az embereket.

Távolság

Létezik a tökéletesség és a szenvedély, amely miatt hajlamos az ember azt gondolni, hogy ez már itt a valódi szerelem. Mindennek ellenére megvan az az érzés, hogy nem teljesen adja át magát. Ha az egyik, akkor a másik is kis féket húz, nehogy sok legyen.

Félelem

Annyira rabul ejthet a másik tökéletessége, a heves érzelmek, hogy állandóan attól retteghet, hogy véget ér ez az álom. A szerelemben azonban nincs ez a félelem.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!