A szerelem kezdetén még minden olyan heves és olyan tüzes. Ilyenkor az a természetes érzésünk, hogy állandóan a szerelmünkkel szeretnénk lenni. Már akkor hiányzik, amikor tudjuk, hogy hamarosan rövidebb vagy hosszabb időre el kell válnunk. A találkozások közötti idő csak hergel minket és jobban vágyakozunk a másik iránt. Ahogy komolyodik a kapcsolat, úgy érlelődik bennünk az összeköltözés, a házasság gondolata. Bármelyik is valósul meg, új fejezet nyitunk.
Amikor már mindennapos, hogy ugyanaz a személy ébred mellettünk és mindig mellé feszünk le esténként, amikor a hétköznapjaink és a hétvégék is róla szólnak, akkor a láng kicsit alábbhagyhat. Megnyugszunk, hogy jó helyen vagyunk, jó kezek között, biztonságban. Ugyanezt érezheti a párunk is. A kezdeti időszakban minden percet közösen szeretnénk tölteni, de amikor a mindennapokba már évek óta jelen vagyunk egymásnak, egyértelmű, hogy vágyunk egy kicsit nagyobb térre. Kellenek azok az idők, amelyeket a hobbinkra, a barátainkra, a szórakozásra szánunk és ehhez nem feltétlenül igényeljük párunk jelenlétét. Ezt érezheti így ő is. Mégis miért esik az rosszul, ha azt kéri tőlünk, hogy csak a barátaival mehessen el valahová? Miért kezdünk el megcsaláson agyalni, ha kis időt nélkülünk szeretne tölteni?
A minőségi párkapcsolat akkor képes fejlődni, ha a feleknek arra is lehetőségük van, hogy egyénileg is a saját útjukat járják és tovább növekedhessenek. A sértődöttség, a negatív gondolatok, amikor téma lesz a külön töltött idő fontossága, megronthatja a kapcsolatot. Gondoljunk csak bele! Nekünk nincs szükségünk arra, hogy a barátnőkkel közösen vásárló túrára induljunk? A férfiak számára ez egyenlő a kínzással, így ők biztos nem szeretnének hozzánk csatlakozni. Élvezhetjük tehát a csacsogást, a lófrálást, a nézelődést, vásárlást. Ha ez teljesen egyértelmű igényünk, miért ne lehetnének vágyaik a férfiaknak is, hogy saját szórakozásukban merülhessenek el?
A kicsit nagyobb szabad tér nem jelenti azt, hogy feladjuk a kapcsolatunkat. A baj akkor kezdődhet, ha a külön töltött idő után állandóan számon kérjük a párunkat, rátelefonálunk, folyton írogatunk neki. Amikor pedig hazaér, sértődötten viselkedünk, amivel azt éreztetjük, hogy rosszat csinált. Ezzel a viselkedéssel csak azt érjük el, hogy máshol jobban szeret majd lenni, mint otthon.
Ahelyett, hogy azon agyalunk, mit csinálhat a másik, amíg nincs velünk, kössük le a saját figyelmünket valami hasznos tevékenységgel.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!