Az igazi, érett kapcsolatokban elegendő, ha önmagunkat adjuk és semmi megjátszásra nincs szükség. Éppen ezt a csupasz valóságot szereti meg a párunk. Mégis lehetnek olyan dolgaink, amelyen érdemes csiszolni, finomhangolni. Olyan tényezők ezek, amelyeket észre sem veszünk magunkon. Csak akkor tűnik fel, hogy léteznek, amikor a megfelelő ember mellé kerülünk. Vagy direkt felhívja a figyelmünket ezekre vagy egyszerűen saját magunk fedezzük fel ezeket az életünkben. A jó hír az, hogy mindenki tud változni.

Annyi minden történik körülöttünk és velünk. Lehetnek ezek jók és rosszak egyaránt, de mindegyik alakít rajtunk. A szerelem is formáló erő. Gondoljunk csak bele az eufórikus időszakba, amikor annyira szép és rózsaszín minden, hogy még a valóságot is torzítva látjuk.

Az évek azonban könyörtelenül telnek felettünk. És ez a kapcsolatunkra, házasságunkra is igaz. Idővel egyértelművé válik a párunk állandó jelenléte, meg kell szoknunk egymás szokásait, amelyek között lehetnek elfogadhatóak és idegesítőek egyaránt. A megszokás nagy úr lehet, és ha eluralkodik egy kapcsolatban, akkor hajlamosak vagyunk elmenni egymás mellett. Észre sem vesszük, hogy mikor érjük el azt a pontot, amikor kezd idegesítővé válni a másik jelenléte.

A kezdeti időszakban alig vártuk azt, hogy ismét együtt lehessünk párunkkal és legalább akkora izgalommal vártunk meg nagyobb lépcsőfokot, amelyet a szerelemben meg lehet lépni: családnak való bemutatás, összeköltözés, eljegyzés, házasságkötés, gyermekvállalás. Nem a semmiből jön az sem, hogy ezeket az izgalmakat felválthatja a játszmázás. Ennek eléréséhez nem szükségesek évtizedeket, éveket együtt megélni. A nem megfelelő kommunikáció mellett rá lehet fogni mindezt a környezetre, a munkára, a családi háttérre, a génekre, a megváltozott élethelyzetre, hormonokra, betegségekre, de azt nem látjuk leginkább, hogy ebben nyakig benne vagyunk mi is.

Az, hogy egy kapcsolat megközelít egy zátonyt, nem lehet mindig csak a párunkra és minden másra fogni. Ideje belső útra indulnunk és feltennünk magunknak a kérdést: miért jutottunk el ide? Ebben nekünk mi volt a szerepünk?

A házasság, kapcsolat megmentése csak a második lépés. Első körben önmagunkat kell tisztába tennünk: az érzéseinket, a gondolatainkat, azt, hogy mit akarunk. Szükség van egy belső útra, amely letisztáz bennünk mindent és ezáltal fogjuk tisztábban látni, hogy a magánéletünkben hogyan haladjunk tovább. Ami van, adjunk azért hálát. Bocsássunk meg a párunknak és szeressük, ha a cél a kapcsolat fenntartása, megmentése.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!