Ha mindig a jövőben akarunk boldogok lenni, a legtöbb esetben ez elérhetetlen számunkra. De ha a jelent mindig széppé, tartalmassá, hasznossá tenni igyekszünk, akkor állandó harmóniában élhetünk, mert a következő pillanat már mindig a jelenünk.Boldogulásunkhoz a kozmikus erők most is éppúgy rendelkezésünkre állnak, mint évezredekkel ezelőtt, abból korlátlanul meríteni, töltekezni tudunk egészségünk, jólétünk megtartásához. Földünk bármely részén éljünk is, mi emberek megkaptuk azt a képességet, hogy – bármilyen társadalmi rendet alakítottunk ki – az adott körülményeink között, most is képesek vagyunk alkalmazkodni önmagunkhoz, egymáshoz és a ránk ható örök törvényekhez ott, ahol épp vagyunk. Ez a velünk született állandó megújulás képessége, a fejlődés bölcsessége, mely nem múlik el a fiatalsággal, idősebb korban ugyanúgy a miénk marad. Amíg ép az agyunk, fejlődésképesek vagyunk!
|
Most jutottunk el oda, hogy egyre többen felismerjük, megtapasztaljuk, hogy saját magunk képesek vagyunk segíteni jó közérzetünk helyreállítását, megtartását. Bármely tevékenységünk közben képesek vagyunk fáradhatatlanul, rugalmasan mozogni, testünket rendeltetésszerűen használni, jó kondícióban tartani. Lassan jut el az emberi tudatba, hogy nincs többé kifogás, hogy „nem érek rá”, hiszen állandóan finom mozgásban lenni ott, ahol vagyunk, nem időbeosztás kérdése. Természetesen, csak tapasztalatok árán juthatunk el oda, hogy testünket fáradhatatlanul, frissen, rugalmasan tudjuk használni. |
|
Közben arra is rájövünk, hogy az Élet a Lélek, mely örök, nem változik, nem öregszik, nem betegszik soha meg, megsérteni sem lehet. Ha mindezt változó tudatunk felismeri és megérti, akkor minket soha többé megsérteni nem lehet. Mindegy, hogy a másik ember mit tesz, vagy mit mond rólunk, nem tartozik ránk, az az ő dolga. Csakis az bánthat, amit mi magunk gondolunk erről. Élni tudásunk biztos alapja, ha megértjük és elfogadjuk a másik embert, akkor is, ha nem értünk vele egyet. Tudjuk, hogy ő most még csak erre képes, ezt tudta legjobb belátása szerint nyújtani, cselekedni, reagálni, ám neki is lehetősége van az állandó továbbfejlődésre. Eljutunk oda, hogy a testünk is beszél – egyre természetesebb magatartásunk és mozdulataink, biztonságérzetet sugárzó egyéniségünk, gondolataink, szavaink együttesen tudatják környezetünkkel, hogy mi már nem csak beszélünk a természet erőiről és törvényeiről, hanem értjük, sőt éljük is. Már nemcsak azt tudjuk, hogy hány izmunk, csontunk van, milyen elemekből tevődik össze testünk, a levegő, a víz, a föld, hanem használni is tudjuk a testünket és a rendelkezésünkre álló éltető elemeket. Megértjük saját magunkat, lehetőségeinket, egymást, és tudunk alkalmazkodni a ránk ható örök törvényekhez. Bízom benne, egyszer eljutunk oda, hogy már nem a harag, gyűlölet, önzés, kapzsiság uralja a Földet, hanem a tudatosság, az egymás iránti felelősségvállalás, az öröm, a szívből jövő emberi kacaj, ének és zene. Az emberi értelem, bölcsesség, megértés, békesség és szeretet fénye ragyog országainkból egymásra, az égre és a Földre.
Minden eddigi tanítás kiegészítésére, ezek felismerését és megtapasztalását kívánom mindenkinek teljes szívemből!
Végtelen szeretettel:
Kártyikné Benke Etka" (forrás: Paramedica / Fotó:christainnewyork.com)
