Kedves Otthon lévő Anya!
Vannak, akik megkérdőjelezik, mit csinálsz egész nap otthon. Tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, mert én is anya vagyok, és egy ideig csináltam is. Tudom, hogy fizetés nélkül dolgozol – de gyakran még köszönet, vagy hála nélkül is – egy olyan munkakörben, ami abban a pillanatban kezdődik, hogy reggel kinyitod a szemed, és még akkor sem ér véget, amikor alszol. Tudom, hogy hétvégén és éjszaka is dolgozol, nem észrevehető a napod, vagy a munkaheted vége. Tudom, hogy a jutalom örömteli, de kevés.Tudom, hogy ritkán van időd egy csésze forró kávéra, vagy teára. Tudom, hogy a figyelmed mindig meg kell osztanod és gyakran terelik el egyik pillanatról a másikra, és így soha nem számíthatsz rá, hogy egy feladattal egy menetben végezz. Tudom, hogy valószínűleg nincs leállás, esetleg akkor, ha csak egy gyereked van, aki még alszik napközben.Ismerem a kihívásokat, amikkel naponta meg kell küzdj - megfelelő szaksegítség, vagy háttér nélkül. A hisztikorszak, a bilire szoktatás idején történő balesetek, az ebéd-csaták, az étel a földön, a zsírkréta a falon, a testvér rivalizálás, a baba aki úgy tűnik soha nem akarja abbahagyni a sírást.Tudom, hogy szüntelennek tűnik a munka, mint egy végtelen körforgás: bevásárolsz, előkészíted az ételt, megfőzöd, megkísérled megetetni a gyermekeddel, feltakarítod a padlóról, elmosod az edényeket – aztán ezt 3 óra múlva megismétled.Ismerem az álmod arról, hogy legyen egy órád magadra, hogy nyugodtan ehesd meg az ebéded, vagy egy kicsit Te is lepihenhess délután. Tudom, hogy néha elgondolkozol, hogy megéri-e ez az egész és irigy vagy a barátaidra, akiknek van kávészünet a munkahelyükön.Ismerem az érzést, mikor néha könnyekre tudnál fakadni, amikor a párod hazaér este a munkából és felteszi a lábát – pontosan akkor, amikor neked a legnagyobb szükséged lenne végre egy kis pihenésre.Tudom, hogy sokan félreértenek, akik nem értékelik azokat az erőfeszítéseket amik egy saját kisgyermek gondozásával járnak egész nap, és úgy nyilatkoznak rólad, mintha reggeltől estig teadélutánon lennél. Azt képzelik, kellemesen, kávét kortyolgatva töltöd a napod, miközben a gyerekek csendesen játszanak.Tudom, hogy hiányzik az anyagi függetlenséged. Tudom, hogy néha viccesnek érzed, néha pedig nagyon bosszant mikor mások hirdetik, hogy „végre péntek!", mert neked minden nap ugyanaz – hiába van péntek, nem ér véget a munkád. Tudom, hogy sokan nem értik, hogy Te is ugyanúgy dolgozol – csak épp fizetés nélkül, otthon. Komolyan mondom, nem tudom hogy csinálod.Csodálom a végtelen türelmed, a képességed, hogy vidáman nézz szembe a mindennapokkal, és örömet hozz a gyerekek életébe – még akkor is, amikor lestrapálnak Téged. Csodálom az elkötelezettséged, hogy állandóan jelen légy a gyermekek életében, még ha ez nem is mindig könnyű. Csodálom, hogy úgy tudsz dolgozni, hogy nem vársz semmilyen jutalmat - nincsenek promóciók, se hírnév, se fizetés. Tudom, hogy az a célod, hogy a gyerekek érezzék, hogy fontosak és szeretik őket - és ezt a lehető legjobban teszed. Csak azt akartam, hogy tudd, hogy értelek. Mindketten anyák vagyunk. És én értem. Szeretettel a harctérről: Dolgozó Anya
(Forrás: http://carolynee.net/, csaladinet.hu / Fotó:theincometaxschool.com)
