Vannak, akik szerint ez azt jelenti, hogy nem szereted úgy a gyermeked, mint mi, Otthon lévő Anyák, és hogy az a legjobb a gyerekeknek, ha otthon vannak az anyjukkal. Hogy mondhatják ezt rólad?! Tudom, hogy éppúgy szereted a gyermeked, mint minden más anya. Tudom, az, hogy visszamenj dolgozni, nem volt könnyű döntés. Mérlegelted az érveket és ellenérveket, már azelőtt, hogy a baba megfogant. Ez mindig is életed egyik legfontosabb döntése marad. Már akkor gondoltál erre, amikor a középiskola utolsó éveiben tantárgyakat választottál. Látlak Téged mindenhol. Te vagy az orvos, akihez viszem a gyerekem, amikor beteg. Te vagy a gyermek allergológus, aki diagnosztizálta a földimogyoró allergiánkat. Te vagy a gyógytornász, aki kezelte a férjem hátát. Te vagy az a könyvelő, aki az adóvisszatérésünket intézte. A fiam általános iskolai tanára. A mi óvodánk vezetője. A lányom tornatanára. Az ingatlanügynök, aki eladta a házunkat.

Milyen világ lenne ez, ha nem lettél volna ott nekünk?! Ha engedtél volna azok nyomásának, akik szerint egy anya helye otthon van?! Tudom, hogy minden munkát aszerint mérsz fel, hogy passzol-e a családi életetekhez. Tudom, hogy mindenki előtt egy órával kelsz fel, csak hogy legyen időd egy kis testmozgásra, vagy egy kis csendre, nyugalomra. Tudom, hogy úgy veszel részt előre leszervezett találkozókon, hogy közben egész éjjel ébren voltál a kicsi miatt.

Tudom, hogy mikor este hazaérsz, kezdődik a "második műszak". Az ellenzők nem értik, hogy vezetsz egy háztartást ÉS dolgozol is. Mikor hazaérsz vacsorát készítesz, megfürdeted a gyerekeid és mesélsz nekik. Lefekteted őket és adsz nekik egy jóéjt puszit. Fizeted a számlákat, bevásárolsz, mosol, mosogatsz, ugyanúgy, ahogy minden más anya is teszi. Tudom, hogy gyakran érzel bűntudatot, amiért több időt vagy távol a gyerekektől, ezért feláldozod a szabadidőd. Tudom, hogy nem szabadnapot veszel ki magadnak azzal, hogy a gyerek bölcsödében van. Tudom elfogadtad, hogy a munkád most a „szabadidőd”. Tudom, hogy amikor a munkahelyeden vagy, egyetlen elvesztegetett perced sincs. Tudom, hogy az íróasztalodnál ebédelsz és nem mész el kávézni, és teljes elkötelezettséggel és koncentráltan végzed a munkád. Mindezek ellenére döntöttél úgy, hogy ott legyél. Mert ott akarsz lenni. Tudom milyen igényesen választottad ki, hogy ki vigyáz a gyerekekre egész nap, és hogy sok bölcsődében van kitűnő ellátás. Tudom, hogy csak olyan helyen hagyod a gyerekeid, ahol biztos vagy abban, hogy szeretik őket és remekül törődnek velük. Tudom, hogy sok napot töltesz otthon a gyerekeidet ápolva, amikor betegek - és ezért akár feláldozod a fizetésed egy részét is. Tudom, hogy titokban élvezed ezeket a napokat és örülsz, hogy a gyerekeiddel lehetsz. Tudom, hogy néha bűntudatot érzel, amiért nem vagy mindig ott. De Dolgozó Anya, én ezt tudom. Te csodálatos példakép vagy a gyerekeidnek. Megmutatod nekik, hogy egy nőnek is lehet karrierje, hozzátehet valamit az otthonon kívüli világhoz, és közben szerető anya is lehet. Te megmutatod a lányaidnak, hogy bármit elérhetnek az életben. Te jeleníted meg az erőt, állóképességet, odaadást, kitartást, és mindezt örömmel és szeretettel teszed.

Csak azt akartam, hogy tudd, én megértem. Mert mindketten anyák vagyunk.

Szeretettel a csatatérről:Otthon lévő Anya

(Forrás: http://carolynee.net/, csaladinet.hu / Fotó:betterparenting.com)